Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

Az elektromosság a mozgó anyagnak szubjektív jelensége.

A tanulóifjúság számára írta Székely Károly, ny. középiskolai ciszterci tanár.

Az elektromosságnak, mint az anyag mozgása jelenségének értelmezése végett mindenekelőtt az anyagról tárgyilagosan megállapítható fogalmakat kell szereznünk.

(Anyag.) Az eget, Földet és mindent, ami bennük és rajtuk van, egyszóval az egész természetet valamely közelebbről meg nem határozható valóság alkotja. Ezt a valóságot a fizika anyagnak nevezi. Róla csak annyit tudunk, hogy valóban létezik és hogy a benne és rajta megnyilvánuló természeti jelenségeket a mozgásával hozza létre. Az anyag és a mozgása egymástól elválaszthatatlan adottságok. A mozgás a természetben mindenkor az anyaggal kapcsolatban nyilvánul meg. A mozgás tehát az anyagnak tulajdonsága, amelyet az anyagtól csak fantáziánk választhat el. A nemmozgó anyag és az anyagtól mentes önállóan létező mozgás tehát nem önálló természeti valóságok, hanem fantáziánk fogalmai és mint ilyenek nem tárgyai a fizikának. A fizika ugyanis csak a mozgó anyag jelenségeivel foglalkozik.

Tapasztalásból tudjuk, hogy az anyag mozgása a természetben tér- belileg örvénylő. Láthatólag folyik az le az égi testek körében, láthatatlanul, de igazolhatóan az anyag legkisebb részeiben. A térben lefolyó mozgás az anyagnak legáltalánosabb mozgása, mert a haladó, forgó, rezgő, hullámzó és precessziós mozgások csak alkotó részei az örvénylőnek. Ennek következtében megállapíthatjuk, hogy az anyagnak térbeli örvénylő mozgása a fizikának alapfogalma. A természet jelenségei a folytonosan örvénylő anyagon játszódnak le.

Ha tehát a természet jelenségeit az örvényléssel mozgó anyaggal kívánjuk értelmezni, akkor a fizikában használatos azokat a fogalmakat, amelyekben alapfogalmunk, t. i. a mozgó anyag nem szerepel, ki kell re- kesztenünk a természeti jelenségek értelmezéséből. A fizikában használatos