Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

mehessen fürödni. Ezt azonban ki tudja oly könnyen ellenőrizni ? A fegyelmezés legjobb eszköze tehát a Tanári Testület tekintélye.

Az intézet Fegyelmi Szabályainak 29. §-a és a Rendtartás 42. §-a határozottan megadja azt az irányelvet, mely szerint figyelemmel lehet és kell kisérni az ifjúság szórakozási és kedvtelési területeit. „Gimnáziumi tanuló az intézeten kívül álló társulatnak vagy egyesületnek tagja, növendéke nem lehet, és ilyen egyesületek működésében sem az iskolai év folyamán, sem a nyári nagyszünetben részt nem vehet.“ A gimnáziumnak tehát kötelességének kell tekintenie, hogy az ifjúság ne járjon olyan helyekre, melyek nem neki valók. A vízitelepí szabályzat 5. pontjának az ifjúság felfogásába való átvitele az intézet közös érdeke és közös munkája; nem tartható helyesnek, hogy az csak a vízitelep ügyei iránt kivételesen érdeklődő egy-két tanárnak egyéni vállalkozása maradjon, mert ezzel csak a kívánatos békés légkört rontjuk az ifjúság között és elidegenítjük magunktól és arról a területről is, ahová éppen összpontosítani kívánjuk őket. Az ilyen és hasonló szempontoknak, kívánalmaknak a gimnázium vezetősége részéről való figyelemben tartása több eredménnyel és kevesebb esetleges barátságtalan érzelmek kiváltásával jár.

2. A vizisporttelep megalapítása.

Talán nem lesz érdektelen, ha röviden láthatjuk, hogyan alakult meg a vízitelep. A megalapítás egy szülői konferencia határozatának eredménye. Az első szülői értekezleten a szülők zsúfolásig megtöltötték a régi iskola rajztermét és úgy határoztak, hogy két esztendeig minden beírt tanuló után szedjen az igazgatóság 4—4 pengőt építési költségként, és minden további esztendőre 2—2 pengőt ígértek fenntartási költség címén. Mivel a vízisporttelep teljes kiépítése, felszerelése és fenntartása pénz nélkül nem lehetséges, azért egy újabb szülői értekezlet határozatilag megadta a jogot az igazgatóságnak arra, hogy ha szükségesnek látszik, akkor szedhessen minden évben 4—4 pengőt a beiratkozott tanulók után. Erdelődésünkre, hogy ezt az évi négy pengő szülői hozzájárulást vájjon soknak tartják-e, egyetlenegyet sem találtunk, aki sajnálta volna, sőt ellenkezőleg sokan azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy ez csekély összeg ahhoz képest, amit azért gyermekeik visszakapnak, sőt még többet is szívesen fizetnének. Végül nyilatkozatot kértünk minden szülőtől. Egyetlenegy sem volt olyan, aki visszautasította volna, vagy bármilyen kifogást emelt volna akár a telep, akár a szülői hozzájárulás ellen. Hanem éppen az ellenkezőjét olvashatjuk egyes nyilatkozat hátlapján. Két szülőnek a megjegyzése álljon itt bizonyítékul: „Külön hálával tartozunk mi, szülők, hogy van egy biztos hely, ahol gyermekeinknek sem testi-, sem lelkiéletét nem kell félteni. Azonban szi-