Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

gorúan meg kellene tiltani, hogy diákfiúk más strandokon megjelenhessenek, akár szülők kíséretében is. Mert amit látnak és hallanak, az legkevésbbé sem épületes a serdülő ifjú számára." A másik szülő így ír: „Igaz örömmel és hálával fogadtuk a Tanári Kar bölcs, atyai gondosságát, mellyel a vízitelepet létesítették. Tanítványait egy csoportba gyűjtve, rájuk vigyázva, a legnemesebb sportok egyikét, az úszást és szabad fürdést kellemes és testi épségüket őrző keretek közt gyakorolhatják. Két fiam lévén, a legmelegebb hálával pártolom ez intézményt, mert nyugodtan engedhetem őket magukra."

Az itt elmondottak alapján a vízisporttelep anyagi biztosítása nem kérdéses, mert minden szülő szereti annyira gyermekét, hogy ezt az áldozatot érte meghozza. A fenntartási összeg összeszedése már csak a vezetéstől függ. De nem is lehet ez másképpen. Ha a gyermek elmegy más strandra, ott fizet egy-egy alkalomra 20—20 fillért. Húsz alkalommal már lefizette a 4 pengőt. Tehát egy hónapig sem elegendő neki ez az összeg, mellyel a vízitelepen legalább is 6 hónapig szórakozhat és sportolhat. Máshol pénzéért csak fürödhet, itt meg megkap minden játékszert, különféle csónakot, stb. a fürdési lehetőség mellé. Józan gondolkodás mellett nem is találhatja senki ezt a hozzájárulást megterhelésnek. Különösen nem lesz annak mondható akkor, ha ez az intézmény beállítódik a pedagógia középpontjába.

3. Két testnevelési tanárral a terv könnyen megvalósítható.

Ezek előrebocsátása után nézzük a jobb kihasználás lehetőségét. Nagyon jó volna, ha a gimnázium minden osztályát össze lehetne hozni a vízitelepen a hétnek legalább minden olyan délutánján egy-egy órára, amelyik napnak délelőttjén nincsen testnevelés. A fejlődő szervezet ugyanis kívánja a rendszeres és egészséges mozgást. Ilyen rendszeres foglalkoztatás mellett nemcsak a szervezet gyűjtene össze felbecsülhetetlen energiamennyiséget, hanem idegélet szempontjából is teljesen normális fejlődésen esne át tanulóifjúságunk, ami természetesen lelkiéletükre is kihatással lenne, s mint egészséges lelkületű gyermekekkel, több eredményt tudnánk elérni.

Nem tartható helyesnek az a felfogás, mely azt tartja, hogy a gyermek úgyis kijátssza magát. Játszik a gyermek, eltölti idejét, de nem észszerűen, nagyon ritkán szervezetének megfelelően. Az egyik osztály délutáni foglalkoztatásából látható, hogy megfelelő számú gyerek kell ahhoz, hogy kellő hangulatot és játékot teremthessünk, mert ha kevesen vannak, akkor nem tudnak semmit sem csinálni. A csoportos megjelenést csak intézményesen lehet megrendezni. Az ilyen foglalkoztatás nem rabol időt, mert minden osztálynak vagy csoportnak külön kijelölt idő állna rendelkezésére az előzetes beosztás alapján és az egyes csoportok váltanák egymást.

3