Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
27 6. A helyesen irányított sporttal a jellemet is képezzük, s így az erkölcsi nevelést is szolgáljuk. Dolgozatomban nem mellőzhetem Brunetiére-nek gondolatait sem. „Jellemeket kell képeznünk! Ne csak tanítsunk, hanem neveljünk is!“ — mondja. Szerinte a tanítás a neveléstől nemcsak különvált, hanem a tanítás egyúttal ártott is a nevelésnek. „Azt mondom — írja — hogy mindazt, amit a tanítás érdekében tesznek és tehetnek, a nevelés ellen teszik. Ne csodálkozzunk — írja más helyen — hogy amily mértékben emelkedik a tanítás, épp annyira csökken a nevelés.“ Ennek okát abban találja, hogy a tanítás csak tudással fegyverzi föl az egyént jövendő pályájára és így individualísz- tikus jellegű, holott a nevelés azokat az erényeket adja meg, melyek a társas együttélés alapjai, tehát szocialisztikus jelleggel bírnak. A Bruntiére által hangoztatott panaszban a közfelfogás szólal meg. E szempontból a vízisporttelep elsőrangú intézmény, mert az ottani megszervezett élet az ifjúság valóságos társas együttélése, a szociális érzelmek kifejlesztésének területe. A jellemképzés problémája sem lehet a komoly nevelő előtt érdektelen. Tudjuk, hogy e szempontból azon hatások fontosak, amelyeknek a tanuló ki van téve. Tudjuk, hogy nem mindig az öröklött diszpozició determinálja a jellemfejlődést. A nevelésnek akkor van sikere, ha a nevelő hatásokat tudta domináló tényezőkké tenni. Ennek elérésére főként a gyermek egyéniségének ismerete szükséges. Ha meggondoljuk még azt, hogy „domináló tényezővé csak az lesz, amely legtöbb támasztékot talál az egyéni diszpozicióban és a pszichikai konstellációban.“ Ha ismerjük a domináló tényezőket egy-egy tanulónál és há igyekszünk az etikai célzatú hatásokat, melyeket tervszerűen rendezve a fejlődő lelkületnek nyújtunk és azokat domináló tényezőkké tesszük, akkor az erkölcsi nevelést megoldottuk. We- szely: A modern p. u. 125. o. Mikor adódik alkalom az ifjú egyéniségének megismerésére, ha nem akkor, amikor az ifjú önfeledten merül bele a játékba. Sok tanuló egészen másnak mutatkozik társai között a játék idején, mint az iskolában. Sok tanulót magához kapcsolhat a nevelő, ha az ifjú látja, hogy tanára érdeklődik fejlődése, java iránt, sok hatást tehetünk domináló tényezővé és sok hibát ismerhetünk fel az ifjúnál, melynek megszüntetését az ilyen közös foglalkoztatás idején kifejlődött rokonszenv alapján könnyen elérhetjük. Gondoljuk csak meg, hogy mennyivel könnyebb az erkölcsi akarat létrehozása olyan dologban, amihez kedve van valakinek, mint olyanban, melyben csak az értelem felvilágosítására és a tanításra hagyatkozunk. „Az erkölcsi tanítás ereje csak akkor csekély, ha nincsen kapcsolatban olyan motorikus képzetekkel, melyeket a tapasztalás adott a gyér-
