Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
20 lását bekapcsolni az erkölcsi nevelés céljába. E kérdéssel éppen a feleletet adjuk meg. Az ifjúság sportolását is bele kell állítani az erkölcsi nevelés szolgálatába. Hat esztendős gyakorlatom azt mutatja és ajánlja, hogy gimnáziumunk vizisporttelepe pedagógiánk tengelye kell, hogy legyen. Az észszerűen irányított sporttal elvonjuk az ifjúságot a rossz környezettől és féltett kincse társadalmunknak nem lesz kénytelen a neki nem megfelelő környezettel „egyensúlyba helyezkedni“, hozzá hasonulni. Már ez komoly és megfontolandó szempont. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ha a tanuló délutánjának megmaradt idejét egészséges sportolással tölti, akkor nem lesz kedve séta címén olyan téren szórakozni, mely nem neki való, pl. a korzó. A V. K. Miniszter úr 1936. év végén vagy 1937. év elején egyik a középiskolákhoz intézett leiratában megállapítja és szóvá teszi a tanulók túlzott egoizmusát és a szolgálatra való készségük csaknem teljes hiányát s felhívja a Tanári Testületeket, hogy előzékeny viselkedésre neveljék az ifjúságot. A tanulók egoizmusáról sokat beszélhetne minden tanár, aki egy- egy vízitelepet vezet. Az iskolában a tantárgy és a notesz oly fegyelmezési eszköz, mely a gyermek egyéni mivoltát egészen megváltoztatja, az egész osztályt kezes báránnyá szelidíti, mikor azonban fürdőnadrágban szabadon érzi magát az ifjú, akkor igen sokan közülök megfeledkeznek arról, hogy mivel tartoznak a köznek. A jól megszervezett vízisporttelepet csak úgy tudom elképzelni, hogy ott a legszükségesebb felügyeletet a nagyobb tanulók közül kijelölt naposok látják el. Mennyi nehézség adódik e téren és mennyi türelemre van itt szükség! Mily nehéz némely ifjúval megértetni sok mellékkörülmény miatt, hogy az az ifjú, aki nem hajlandó a 70—80 napi nyári szünetéből két napot saját választása szerint a köznek áldozni, nem méltó, hogy a magyar művelt társadalom tagjai sorába bejusson! Ezzel szemben mily nagy eredmény, ha a felső osztályok kötelességüknek érzik és ismerik a nevezett szolgálat ellátását és azt lelkiismeretesen el is végzik. Ide kapcsolódik az arisztoteleszi elv: az erény a természetes hajlamokból tevékenység útján kifejlesztett ama készség, mely észszerű magatartásra képesít. Vagy a másik: „Nagy jelentősége van annak a körülménynek, hogy így vagy amúgy szoktatnak-e valakit mindjárt gyermekkorától fogva; sőt — mondhatni — minden ettől függ." így kapja meg az ifjú lélek az erkölcsös habitust. Mennyi önfegyelmezésre, bátorságra, körültekintésre van szüksége a naposnak, amikor egy-egy jól megszervezett vízitelepen 100—200 tanuló fordul meg délutánonkint. Felügyeletet kell gyakorolnia a fürdőzők felett, ellenőrzi a csónakok indulását, érkezését, felelős a felszerelés gondos használatáért, a ház, a telep és sportpálya rendjéért. Erre készülnie kell és
