Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
21 szolgálata végén a napi eseményekről írásban számol be. E szolgálat legjobb eszköz arra, hogy az ifjú belássa, hogyan kell értékelni a közös vagyont és ilyen helyen mit engedhet meg magának és mit nem. E gyakorlati beállítással annyi önuralomra, önfegyelmezésre, rend- szeretetre, áldozatos munka teljesítésére lehet rászoktatni az ifjút, hogy maga sem veszi észre, hogyan lopták be leikébe azt a nemes felfogást, melynek alapján mindezt a legtermészetesebbnek találja. Annyi komolyságra lehet így a tanulót rászoktatni, hogy nagy kárt követ el az ifjúsággal szemben az az intézet, mely e lehetőséget nem iktatja be nevelésének hathatós eszközei közé. Itt valósítható meg a platói elv, hogy az ifjút „oly életmódhoz szoktassuk, melyet a felnőttek helyesnek tartanak,“ vagy a spenceri felfogás, hogy az ifjúságot az életre készítsük elő, vagy hogy Weszely szavaival fejezzük ki magunkat: „hogy az ifjú belekapcsolódjék a környező társadalomba, azaz a nemzet életébe oly célból, hogy a maga egyéni életfeladatait ebben a keretben megoldhassa.“ Egy-egy vízitelepen az ifjúság valóságos zárt társadalmi életet él. Már itt hozzászokik a közösségbe való bekapcsolódáshoz és megtanulja egyéni érdekeit alárendelni a közösség érdekeinek. 4. A fejlődő szervezet tervszerű sportoltatása az ifjú testi és lelki fejlődését egészséges összhangban tartja. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a szempontot sem, hogy a fejlődő ifjúságnak tervszerű sportoltatása milyen nagy hatással van a gyermeki szervezet egyéni fejlődésére is. Egyik évben egy érdekes IV. osztály került a kezem alá. Ez 50 gyermekben az év elején úgy dühöngött a felgyülemlett fölös energia, hogy a tanárok már előre féltek attól, hogy valami különös baj lesz az osztállyal. Összehívtam a szülőket egy kis megbeszélésre és a pubertás korának rövid vázolása után rátértünk a gyakorlati teendők megtárgyalására. A szülőkkel való megbeszélés és a tanulók kívánsága szerint hetenként a a lehetőségek határain belül összehoztam őket 3—4 délután a vízisporttelepen, ahol egy órás foglalkoztatással úgy kijátszották magukat, hogy egyszerre levezetődött a kellemetlennek ígérkező fölös energia. A szülők csak hálálkodva emlékeztek meg e napokról, a tanulók meg már alig várták a tavaszt, amikor ismét megkezdhettük e délutáni foglalkoztatást. Bekapcsolva az osztály fegyelmi bíróságát, ma úgy vagyunk ez osztállyal, hogy mindenegyes tagja — beleszámítva a másvallásúakat is — kisebb-nagyobb problémáját, baját minden különösebb nehézség nélkül megbeszéli velem. E beszélgetés alapján le kell vonnom azt a megállapítást és papírra is vethetem, hogy a pubertással kapcsolatos kérdéseket mi felnőttek nagyítjuk meg a gyermekek előtt. Osztályomban, melyben ez a jelenség szokatlan hevességgel
