Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

33 ­keztetnünk, hogy az elektronnak nem a tömege, hanem forgó tengelyének stabilitása igen nagy. Az utóbb előadottaknak és objektiv fogalmainknak szemmel tartá­sával most már hozzáfoghatunk tervbe vett objektiv képünk megvázolásához. E képünk bizonyára jobban közelíti majd meg a való természetet, mint aminő az a kép lenne, amelyet a fizikában használatos szubjektív fogal­makkal vázolhatunk. Képünk megvázolásában az anyagot nyilván éternek is mondhatjuk, mert az anyag és az éter szók egyaránt azt a valóságot jelentik, amely a természetet alkotja. A természetet alkotó, szakadatlanul összefüggő anyagnak, az éternek szünet nélküli örvénylő mozgása az okozója mindannak, amit a természet­ben érzékelhetünk. Érzékelésünk megindítója pedig az örvénylő éternek kinetikai energiája. Tárgyilagosan megállapított eme fogalmaink alapján u. i. már adva van a lehetősége annak, hogy az éter elemi örvényeiből egyre összetettebb éterörvények és ezek révén egyre terjedelmesebb éteráramok származhassanak. Tudjuk, hogy az ellenirányban forgó szomszédos elemj éterörvényeknek egymással kapcsolódniok és egymás körül vagy egymás fölött forogniok, az azonos irányban örvénylőknek pedig egymástól távolod- niok kell. Az egymástól távolodók azonban szintén kapcsolódhatnak olyan helyen, amelyen a maguk forgásával ellenirányban forgó örvényekkel találkoznak. Összetett éterörvények tehát az anyagvilág külömböző részeiben is képződhetnek és tudomásunk szerint képződtek és képződnek a jelen­ben is. A szabad éter örvényei érthetőleg nincsenek mint a vizörvények bizonyos szinthez, síkhoz kötve, hanem képződhetnek bárminő hajlású síkokban és oszlopokban. Két-két egyszerű örvényből kialakult összetett örvény aztán az örvénylő mozgása miatt ismét tovább kapcsolódhat ellen­irányban forgó más örvényekkel csakúgy miként az egyszerűek. Ilyen módon egyre összetettebb éterörvények származnak. Ezekben az összetett éter­örvényekben az egyszerű örvények kinetikai energiája összegeződve meg­nagyobbodik, megsűrűsödik és mintegy összecsomósodik. Az összetett örvé­nyek energiasűrűsödése azonban csak bizonyos határértéket érhet el. A határérték akkor áll be, amikor a szóban forgó örvényben kifejlődő centri­fugális erő (negativ értékű kinetikai energia) a további örvénykapcsolódást lehetetlenné teszi. Az elemi éterörvényekből kialakult összetett éterörvényeket éter- csomóknak vagy kinetikai energiacsomóknak nevezzük és közvetítők gyanánt szolgálnak az anyag folytonossága és érzékelésünk tényei között. Energia­csomók az atomok, molekulák, kromoszómák, sejtek és másnevű anyagré­szecskék, amiket a természettudomány a maga körébe eső jelenségek értel­mezésére használ. Ezeknek az energiacsomóknak sem a szerkezetét, sem a 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom