Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
- 32 — bességét mintegy 2 * 10-65 sec~’-nak számíthatjuk ki1), vagyis az elektronnak másodpercenkint 2xlOe5-ször kell önmaga körül megfordulnia. Ha pedig az anyag elemi része az elektronnál is kisebb tömegű, akkor a szög- sebességének még az elektronénál is nagyobbnak kell lennie, mert a kinetikai energia fogalmából következőleg a mozgó tömeg a sebességének négyzetével fordított viszonyban van (т!С,2 * *=т 2cs2)- Az elektonnak az imént kiszámított szögsebessége közel 2xl0170 erg kinetikai energiát kölcsönöz egyetlenegy elektronnak. Az elektronnak ez az óriási energiakészlete aztán érthetővé tenné a vonzó és taszító erőknek gyors és kiadós hatását, a szilárd testek alkotó részecskéi között tapasztalható nagy összefüggést és több effélét. Az elektron tömegére nézve, amelyet a természet búvárai a hidro- genium atom tömegénél közel 2000-szer nagyobbnak határoztak meg, egy megjegyzést kell ide beiktatnunk. A tudós kutatók u. i. ezzel az eredménynyel szöges ellenmondásba jutottak a kinetikai energia objektiv fogalmával. Az oka ennek az ellenmondó eredménynek az, hogy a kutatók a katod és bétasugárnak a mágneses erőtérben észlelhető elhajlásán végzett munkájukban az elektront olyan tehetetlen tömegnek tekintették, amelynek csak egyenesvonalú haladó mozgása van, a forgó mozgását pedig nem vették számba. Tapasztalataink pedig arról tanúskodnak, hogy a nevezett sugarakban mozgó elektronoknak és a mágneses erőmező részecskéinek egymásra merőleges tengelyű igen gyors forgó mozgásuk van. Midőn tehát nevezett sugarakat a mágneses erőmezőben elhajlani látjuk, nem kell a mágneses erőmezőben külön erőt föltételeznünk. A nevezett sugarak elhajlását ugyanis az egymásra merőleges tengelyű forgó elektronok kinetikai energiája hozza létre, amit a pörgetyűkőn szemmel láthatóan figyelhetünk meg. A mágneses erőmező forgó részecskéinek kinetikai energiája végzi el a nevezett sugarakban mozgó elektronok stabil tengelyén azt a munkát, amely ama sugarak elhajlásában nyilvánul meg. E tényből aztán arra kell követ‘) Az elektron szögsebességét a hullámzó mozgásnak c=Ve :d képletével számíthatjuk ki. E képletben c a hullámzó mozgás tovaterjedésének a sebességét jelenti olyan közegben, amelynek rugalmassága g a sűrűsége d. Esetünkben e=7ljxw f azaz a forgó elektron tengelyének stabilitása. Az anyag abszolút sűrűsége c?= Tehát c=Vyruot ami- £•2 bői co=--------Ha az elektront egy 10—13 cm. sugárú gömböcskének tételezzük föl, akkor 7t[A 2 2 a tehetetlenségi nyomatéka fj,—— r2m, vagy minthogy т;и=\1 [x= — r2v. Továbbá О Э v= 4 3 Ttr8, tehát g= _8 15 nr6 oo 2 * 10“66 gr. cm3. A fénynek és az elektromágneses hullámok terjedési sebességét azonosnak azaz 3 x Ю 10 cm. sec—’-nak téve föl, а» со 2 x 10 *6 sec—h — Egy forgó elektron kinetikai energiája * tr> 2 x 10 170 erg.
