Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
— 17 — az egész ország keresztény társadalma, s ha az egri Gárdonyi-társaság e megújhodásnak csak szerény munkálója volt is — Tordai nevére csak fényt vet, ha tudjuk, hogy benne a nemesszellemű irodalmiság egyik régi előhar- cosát vesztette el. Ezért becsülte őt Andor József, aki maga is nehéz és áldozatos harcot vívott a katolikus irodalomért.1) Ezért állt összeköttetésben Pintér Jenővel és Horváth Jánossal, általában a Magyar Irodalomtörténeti Társaságba tömörült esztétikusainkkal. Ezért tisztelték meg barátságukkal Móra Ferenc, Rákosi Jenő, de legfőkép a katolikus papköltők: Harsányi Lajos, Sík Sándor, Mécs László és még sokan mások. Bevonták a Dunántúli Helikonba is, melyről Mécs László érdekes leveléből értesülhetünk.2) Meleg szívek elhintett tulipántjai így kerültek össze Tordai Rózsáskertjében ! Ennyi munka után érkezett Tordai Ányos élete delelőjére. Gazdag aratásra méltán számíthatott. 1924-ben a Ciszterci Rend bajai gimnáziuma igazgatójává nevezi ki az Intézet kegyura. 1927-ben ajánlják tagul a Szent István Akadémiába. 1936 nyarán tanügyi főtanácsosi címmel tüntetik ki. — Ez volna tehát a koszorú, melyet a megboldogult életében kapott. Nézzük csak meg, vájjon tövistelenek voltak-e a rózsák, melyek Tordai koszorúját ékesítették? Kétségtelen, hogy Tordai igazgató úr örült e kitüntetéseknek, bár Eger volt és maradt vágyainak városa. De ez érthető is. Ifjúsága, rokonsága, emlékei leginkább Egerhez fűzték. — A Szent István Akadémia tagsága valóban az írónak és irodalomtörténésznek kijáró elismerés volt. De más szempontból kevésbbé örvendetes fordulatot vett Tordai élete. Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter bajai látogatása a megboldogult ezidőben tetőponton álló dicsőségét már csak gyötrelmek árán tudta megfokozni. Tordai ugyanis a miniszter hajlandóságát látva, a rendház és gimnázium újjáépíttetésére határozta el magát. A pedagógiai követelmények, a természetében élő finom ízlés, valamint a benne buzgó becsvágy ösztökélésére oly fáradalmakat, izgalmakat vállalt magára, amilyenek még egy hidegen okoskodó és a helyzetet minden apró személyi, helyi és tárgyi körülményeiben mérlegelő embernek is sok fejtörést, bosszúságot okozhattak volna, nemhogy egy érzelmeitől fűtött s csak a célt tekintő egyéniség számára, amilyen egyéniség Tordai volt. Az Intézet kegyurának nekrológja kifejezetten rámutat arra, hogy nagy halottunk valóban „szíve feláldozásával dolgozott azért, hogy időszerű feltételek között, a szépség otthonában váljék termékennyé a ciszterci nevelés szent magja." Nem akarok újratámadó neheztelésünknek kifejezést adni, — csak azt kérdem, nem csodálatos dolog-e az, hogy ezt a város érdekét szolgáló *) V. ö. Andor J. levele Tordaihoz. 1916, jún 14. 3) V. ö. Tordai, Emlékeim. III. 2
