Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
19 hogy a fény izotrop közegben állandó sebességgel terjeszkedik. Ismeretes, hogy említett két sebesség eredője a fénynek nem a sebességében, hanem annak hullámhosszában okoz változást, azaz Doppler jelenségét hozza létre. A sugárzással kapcsolatban emlékezzünk még meg Jeans gondolatáról is. Jeans az ő kozmogoniájában3) a redioaktiv sugárzást, amely eddigi tapasztalataink szerint csak néhány testen észlelhető, általánosítja és azt az anyagvilág alapjelenségévé teszi. Szerinte minden érzékelhető test hosszú idők folyamán sugárzással érzékelhetetlen elemeire bomlik föl úgy, hogy az érzékelhető anyagból végül nem marad egyéb hátra, mint csupán csak a nem érzékelhető sugárzó energiája, amely a világűrben egyenletesen szétoszolva végre olyan dinamikai ellensúlyba jut, amelyből az anyagvílágnak más állapota már nem jöhet létre. Jeans tehát a sugárzás általánosításával az anyagvilágnak dinamikai entrópiájára jut, miként Clausius a meleg általánosításával annak sztatikái entrópiáját állapítja meg. Ha azonban következtetéseinkben nem akarunk a vigasztalan entrópiára, az anyagvilág halálára jutni, akkor sem a sugárzást, sem a meleget, a különben is átmeneti jellegű természeti jelenségeket, nem szabad általánosítanunk és az anyagvilágban egyedül uralkodóvá tennünk. Az anyag világnak alapjelensége ugyanis, a természettudományoknak megállapítása szerint, a nagy és kis tömegeknek haladó, forgó, örvénylő mozgása. E mozgásokból származó kinetikai energiák pedig olyan szoros kapcsolatban vannak, hogy azokat, az energia megmaradása elvének sérelme nélkül, nem lehet egymástól elválasztani, egyiküket sem lehet egyedül uralkodóvá tenni. Ha az atom részecskéinek egyenesvonalú sugárzását — akár haladó, akár hullámzó mozgásúnak tételezzük is föl a részecskéknek sugárzását — általánosítjuk, megfeledkezünk e részecskéknek forgó és az ebből származó örvénylő mozgásáról. Ha pedig a meleget általánosítjuk és az anyagvilág alapjelenségévé tesszük, megfeledkezünk arról, hogy az abszolút О-fokon álló, tehát sztatikái ellensúlyba jutott molekuláknak atomaiban még akkora energiakészlet rejtőzik, amely a természet melegenergiáját sokszorosan fölülmúlja. Megfeledkezünk továbbá arról, hogy az anyagviiág energiájának az a része, amely bennünk a meleg érzetét kelti, szubjektív fogalom és a természetnek épolyan efemer jelensége, mint aminő a szerves létezők élete. A molekulák részeinek mozgását ellenmondás nélkül u, i. nem lehet melegnek nevezni. Gondolhatunk hát az anyagvílágnak olyan állapotára is, amelyben a melegnek nagyon is alárendelt szerepe van. Az anyagi tömegek mozgása a folytonos éteranyagban állandóan kicserélődik és vele együtt a kinetikai energiájuk is, ezért egyikük sem szűnhet meg. Az anyagvilágnak sem a geológiai korszakokat megelőző, sem a jelenlegit követő állapotáról biztosat nem mondhatunk. Ezekről az állapotokról csak hipotéziseket állíthatunk föl. Objektiv természetszemléletünkben tehát egy-egy jelenség általánosításával az anyagvilágnak elmúlt és jövendő állapotára következtetni nem lehet. Ha azonban minden áron mégis általánosítani óhajtunk, akkor általánosítsuk inkább a természetnek minden terén kivétel nélkül tapasztalható folytonos változását, miközben ne is gondoljunk a változások kezdetére, mint ahogyan objektive nem is gondolhatunk azoknak a végére sem, mert hiszen a kezdet és a vég fogalmai merőben emberi a) Mikola Sándor. A fizika gondolatvilága. Budapest. 1933. (328. o.) 2*
