Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
20 szubjektív fogalmak. Utóbbi általánosítás aztán kizárja a tudományból az entrópiának, a világ halálának nyugtalanító fogalmát. Hipotézis. — A természet megismerése tapasztalatok gyűjtésével indult meg. Szerzett tapasztalataink rendszeres összefoglalásában, egységes képpé összeállításában fantáziánk viszi a kezdeményezés, értelmünk a befejezés szerepét. Ha tapasztalataink számadatai fantáziánknak valamely képébe, hipotézisébe beleillenek, akkor hipotézisünk esetleg természettörvénnyé lesz. A természet megismerésének, a fizikai tudomány fejlődésének ez volt és ez marad is az egyedül járható útja. A hipotézisek, fantáziánknak e szüleményei nemcsak az exakt tudományoknak, hanem minden egyéb tudományoknak is nélkülözhetetlen segédeszközei, nélkülök a tudomány nem haladhat előre. A hipotézis azonban azonnal elveszti a jogosultságát, mihelyt vagy a tapasztalattal vagy az értelemmel ellentétbe jut. Kutatásainkan a fantáziának a tapasztalattal és az értelemmel karöltve ugyanazon a csapáson kell haladnia. Eszményítés. — Az ember úgy a hitbeli és erkölcsbelí életében, mint a tudományában eszményi igazságokat szokott felállítani, amelyekről fölteszi, hogy érvényüket minden körülmények között változatlanul megtartják. Az ilyen eszményesített igazságokat abszolútoknak mondjuk. Abszolút igazságokra az életben és a tudományban egyaránt azért van szükségünk, hogy az életben cselekedeteinket, a tudományban pedig ennek tételeit reájuk vonatkoztathassuk. Az anyagvilágban ilyen abszolutumokat nem találunk sem a fizikai testek tömegében, sem a természeti jelenségek terjedelmében, sem azoknak az irányában, mert a valótermészetben változásnak van alávetve minden, az anyag épugy, mint annak mozgása. Hogy a természet szünetnélküli változásának ellenére a róla szerzett ismereteinket mégis tudományos rendszerbe foglalhassuk, fizikai alapfogalmainkat és a számukra elfogadott egységeit, nem különben a természetnek megismert törvényeit is idealizálnunk kell. Midőn a tömeg mérésére egységnek az egyköbcentiméter 4 Celsius- fokú tiszta víz tömegét fogadjuk el, olyan vízre kell godolnunk, aminő víz a természetben nem fordul elő. A lepárolt tiszta víz u. i. sürübb-ritkább lehet izotop alkotórészeinek minősége és mennyisége szerint, tehát a legnagyobb sűrűsége sem mindig 4 Celsius-fokú. A gramm tehát eszményített tömegegység. A hosszúságegységnek és az időegységnek sem találjuk meg az abszolút értékét a természetben. A föld délkörei u. i. nem egybevágóak, de meg nemis mértani körök. Amikor tehát a hosszúságegységet a metert nemzetközileg megállapították a Földet ideális gömbnek, az időegység megállapításában pedig a Föld forgását egyenletesnek tételezték föl. A hosszúság és az időegység tehát szintén ideálizált egységek. Midőn valamely természeti jelenségben mutatkozó törvényt mennyi- ségtani képletbe öntünk, szintén idealizálunk. Ugyanis a fizikai képlet valamely természeti jelenségnek csak egy kirívó epizódját rögzíti meg és nincs tekintettel a jelenséggel összefüggő egyéb jelenségekre, amiért a képlet csak részben födi a valóságot. Például Ohm törvénye az elektromos áramnak csak az erősségéről számol be s nem veszi számba az áramot kísérő egyéb jelenségeket: az indukciót, a mágneses hatást stb.-t.
