Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936

tapasztalatszerzés, a matematikáé pedig a szerzett tapasztalatok ellenőrzésé marad mindenkorra.

A mértan a térbeli alakzatok helyzetének és kölcsönös kapcsolódásának tudománya tekintet nélkül egyéb tudományszakokra. E tudománynak alapjait Euklidesz és tudós elődei rakták le. Ezeken az alapokon épült föl és fejlődött a mértan tudománya mai magaslatára és szélesedett ki jelen terjedelmére. E tétel igazságának elismerésével azonban nem mondhatjuk egyszerű ötletnek, hanem lelkünk mélyén fekvő gondolatunknak, vágyunknak kell azt a törekvésünket mondanunk, hogy sokféle szétágazó ismereteinket, tudományunk megállapított igazságait közös szempontból vizsgálat alá vegyük és egymásra vonatkoztassuk. Midőn azonban elménknek ebbeli működésében értelmünk rovására fantáziánknak juttatunk túlnyomó szerepet, akkor rendszerint valamely groteszk kép alakul ki fantáziánkban, amely képben sok lesz az ellenmondás. Miképen nem lehet bármely fáról lemetszett gályát válogatás nélkül más fára eredményesen beoltani, azonképen nem lehet ellenmondás nélkül különböző tudományszakoknak tételeit egyszerűen egymásra vonatkoztatni. Valamely festett kép nem szólalhat meg zenei szimfóniában, zenével sem lehet képet festeni, mértannal nem lehet a természetet megmagyarázni. Minden tudományszak önállóan fejlődik. A logika törvényei nyomán fejlődő mértan mértan marad, de fizikává nem alakulhat át soha, viszont a fizika mint tapasztalati tudomány sohasem alakulhat át mértanná.

Minél mélyebbre merül a kutató ember értelmével az anyagvilágnak csodálatosan változatos, végtelenül bonyolult szerkezetébe, annál nehezebb lesz a benne lefolyó eseményeket mennyiségtanilag követni és annál kétségesebb lesz annak lehetősége, hogy a természetet mennyiségtani utón szemléletessé tegyük. Egyelőre meg kell elégednünk azzal az idealizált eredménnyel, amelyet természettörvények néven ismerünk és amely törvények reális számokkal és Euklidesz szemléletesen átlátszó mértanával vannak megfogalmazva.

Az ember élete a nagy világhoz képest igen parányi Földön foly le. Társadalmi berendezkedésünk, minden cselekedetünk ehhez a szűk földi világhoz van mérve. Fantáziánk azonban gyakran kiragad bennünket ebből a korlátolt földi világból és magasabb régiókba emel föl. De bárminő fantasztikus magasságba emelkedjen is föl a képzelet szárnyain az ember, a valóságban mégis csak arra van kényszerítve, hogy cselekedeteit ebben a szűk földi világban végezze. A fantázia világában tartósan nem élhet, a fantázia alkotásait a gyakorlati életben nem használhatja. Kereskedelmi és pénzügyi könyvelőink nem a fantázia számait, hanem a reális számokat fogják mindenkor használni könyveikben. Mérnökeink és csillagászaink Euklidesz mértanával fogják mindenkor méréseiket elvégezni. És nem utolsó