Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1936
10 mondjuk. Az elhanyagolható mennyiség szemléltetése végett gondoljunk valamely élő embernek vagy állatnak pontos megmázsálására. Belátjuk, hogy a megmázsált élő testnek tömegét kifejező szám csak a mérlegelés pillanatában lehet érvényes, mert az élő test bőrén és a tüdején át távozó vízpárák állandóan csökkentik a test tömegét. A testből távozó vfzpárák tömege a megmért test tömegéhez képest elhanyagolható mennyiség. Az irány. — A magunk és környezetünkben levő megvilágított tárgyaknak előre-hátra, föl-le, stb. mozgása bőséges alkalmat nyújt az irány megkülönböztetésére. Földi életünk közönséges körülményei között tehát az irány magától értődő fogalomnak látszik lenni. Amint azonban gondolatban olyan térbe helyezkedünk, amely térben valamely átlátszatlan, máskülönben megvilágított köd venne körül bennünket, és amely térben sem a nehézségerő sem más erő nem hatna ránk, irányt már nem tudnánk megállapítani és megkülönböztetni. Ilyen térben teljesen tájékozatlanok volnánk. Maradjunk azonban egyenlőre közönséges földi viszonyaink között. Ebben az esetben az irányt két választott pont között vonható legrövidebb úttal, azaz egyenes vonallal jelölhetjük meg. Az egyenes vonal tehát az irány megtartásának kifejezője. Az elsőnek választott ponttól a második pontig lesz a pozitív, a második ponttól az elsőig lesz a negativ irány. Az irány fogalmának megállapítása azonban már nem lesz ilyen könnyű, ha mai természetszemléletünk alapján akarjuk azt megállapítani. Tudjuk u. i. hogy Földünk és vele együtt mi észlelők is sokszorosan görbülő örvénylő mozgásban veszünk részt, hogy tehát úgy a mi mozgásunk iránya úgyszintén a kívülünk fekvő tárgyaké is pontról pontra, pillanatról pillanatra megváltozik. A fény sugarai izotrop közegben egyenes vonalban terjednek ugyan, de minthogy az ég fényforrásai, a csillagok, szintén mozognak és mi észlelők is a Földdel együtt folytonosan változtatjuk a helyünket, az irány a kozmoszban merőben meghatározhatatlan. Az abszolút irány a való természetben épannyira meghatározhatatlan, mint az abszolút sebbesség. A való természetben nincs abszolút irány, nincs iránymegtartás, nincs euklideszi egyenes vonal. A mértan egyenes vonalát mai természetszemléletünk alapján tehát nem határozhatjuk meg. Minthogy azonban a mértannak az egyenes vonalra föltétlenül szüksége van, nem marad más hátra, mint azt gondolati létezőnek elfogadni. Az irány abszolút értékének meghatározhatatlansága kiinduló gondolata a nemeuklídeszi mértanoknak, miként az abszolút sebesség meghatá- rozhatatanságából származott Einstein relativitás elmélete. Az egyközüség. — Ha az egyenes vonalat olyan vonalnak mondjuk, amely az irányát állandóan megtartja, akkor az egymás mellé helyezett két vagy több vonalat abban az esetben mondunk egyközüeknek (párhuzamosaknak), amely esetben azok kezdetbeli közös irányukat állandóan meg-
