Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935

8 parányi része hozzáférhető érzékszerveink számára. Legsűrűbb anyagú fizi­kai testeinknek érzékelhető része olyannak tűnik föl a sűrű éterben, mint a ritka füst az utca levegőjében. Kárba is veszne minden fáradozásunk, amely- lyel az étert az érzékelhető testen kívül elfoglalt helyéből ki akarnók mozdí­tani, hogy ezzel az éter jelenlétét igazoljuk. A mozgó levegő magával ra­gadja a füstöt, de füsttel nem mozgathatjuk meg a levegőt. Minden ilyirányú kisérlet negativ eredménnyel járt. Lodge-nak sem sikerült az éter viszkozi­tását kimutatnia.3 Valóban nehéz elgondolnunk és elhinnünk, hogy az érzé­kelhetetlen éter sűrűbb legyen a kezünk ügyébe eső fizikai testeknél, mind­azonáltal mindenkorra igaz marad e tétel: a természetet a maga valóságá­ban nem érzékszerveinkkel, hanem értelmünkkel ismerjük meg. Az éter nagy sűrűsége a mi hipotézisünknek épen kapóra jön. Mert ha az éter sűrűsége minden érzékelhető test sűrűségét sokszorosan fölül­múlja, akkor érthető, hogy a legnagyobb tömegű égitestek is úgy lebeghet­nek benne, mint a felhők a levegőben, mint a porszemek a zavaros vízben. Az örvénylő mozgás. — A mozgásról széleskörű tapasztalataink vannak. Minden test mozog, abszolút nyugalomban lévő testet nem isme­rünk. Ha a természetben észlelhető mozgásokat közelebbről vesszük szem­ügyre, arra a tapasztalati igazságra is jutunk, hogy minden mozgás valamely nagyobb örvénylő mozgásnak egy-egy része. Olyannak tűnik föl bármely testnek a mozgása, mint aminő a porszemé a forgószél örvényében. A Föld a maga tengelye körül forog, a naprendszer bolygói a Nap körül örvény­lenek, a naprendszer pedig szintén egy kis tagja a Tejút örvénylő csillag- rendszerének. És ezekben az örvénylő mozgásokban nekünk és minden földi tárgynak is részt kell vennie. De nemcsak a világtesteknek örvénylő mozgásáról van tudomásunk, hanem arról is, hogy a fizikai testeknek leg­kisebb részei, az elektronok, szintén forgó és örvénylő mozgást végeznek. (26. o.) A rádioaktiv anyagokból kiáramló elektronoknak tudvalevőleg sok kilometer másodpercenkinti sebességük van. Lehetetlen föltennünk, hogy az elektronnak az a nagy sebessége valamifajta robbanástól származik, mint fegyvereink lövegeé a robbanó lőportól. Robbanás helyett megfelelőbb föl­tennünk, hogy a kisugárzó elektronnak tapasztalt nagy sebessége az atom­ban is megvolt olyaténképen, mint a körben hajtott parittyának a kövéé. Amikor aztán az elektron centripetális mozgása valamely ok miatt megszű­nik, akkor annak a maga sebességével egyenes vonalban kell tovahaladnia, mint a parittya elengedett kövének. Ezt a gondolatot ragadta meg Rutherford angol tudós, és e gondolat alapján szerkesztette meg Jaz atom mintáját. Rutherfordnak a svéd Bohr által tökéletesített atom mintájában az elektro­nok az atom középponti magva körül örvénylenek, keringenek. Az újabb kutatások eredményei, a spektroszkopi vizsgálatok tanulságai igazolják, hogy nem járunk tévúton, amikor az atomok világában a csillagok világát véljük s) 0. Lodge. Der Weltüther. Braunschweig. 1911.

Next

/
Oldalképek
Tartalom