Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
9 látni kicsinyben. Ha föltevésünk szerint az anyagvilág forgó elektronokból épült föl, nem lehet kétséges, hogy a világtestek örvénylése szintén az elektronok forgásának köszöni eredetét. Viz- és gázörvények — A földi folyadékoknak és gázoknak sztatikái és dinamikai nyomását kell megkülönböztetnünk. Sztatikái nyomásuk van a relativ nyugalomban levő folyadékoknak és gázoknak a nehézkedésük miatt, dinamikai nyomásuk pedig a sebesságük kinetikai energiája miatt van. Ha valamely víztartóból csővön át a viz kifoly, akkor ennek a víztartóban megvolt sztatikái nyomása dinamikaira alakul át. A nyilt folyóvíznek, egy folyónak tudvalevőleg sztatikái és dinamikai nyomása is van. A sztatikái nyomása azonban a partok mentén nagyobb, mint a folyó közepén, mert a partokon a viz kisebb sebességgel áramol, mint a folyó közepén. A folyó vizének tehát a sebjében magasabb szintben kell áramlania, mint a partokon azért, hogy a folyó vizének sztatikái és dinamikai nyomáskülönbsége kiegyenlítődjön. A víznek és a levegőnek ezt a kettős nyomását kell szemmel tartartanunk a viz- illetőleg levegőörvények keletkezésében is. Viz- és levegőörvények tudvalevőleg ott keletkeznek, ahol az áramlásuk akadályba ütközik (1. ábra), vagy ahol ellenirányú áramaik találkoznak. Mindkét esetben az áramlás útjában álló akadály olyan állandó erőszámba megy, amelynek iránya az áramlás sebessé1. ábra. AB akadályba ütköző folyóvíz örvénylése. gének az irányával szöget alkot, minek következtében az áramlásnak centrális mozgásba kell átmennie, azaz a víznek illetőleg levegőnek örvénylenie kell, miközben az örvényben különböző sebességgel áramló és érintkező vizrészek súrlódása utóbbiakat forgó mozgásba hozza. A víz- és levegőörvények keletkezésének ez az egyszerű magyarázata. Érthető, hogy valamely áramló folyadék örvényében csak azok a folyadékrészek vehetnek részt, amelyek áramlási sebességet vesztenek. Minden örvény tehát csak bizonyos terjedelmet vehet föl. Érthető továbbá az is, hogy az örvénylő folyadék sebességének kisebbedésével a szögsebessége az örvény középpontja felé nagyobbodik. Legnagyobb a szögsebesség az örvény középpontjában. Valamely keletkezett örvény alakjától eltekintve fordítsuk figyelmünket inkább arra a nyomáskülönbségre, amely az örvénylő és az örvénylésben részt nem vevő folyadék között föllép. Az örvénylő folyadék sebessége az örvényben szögsebességgé alakul át, amiáltal a sztatikái nyomása kisebb lesz, mint amekkora az örvénylésben részt nem vevő folyadék sztatikái nyomása. Ennek aztán a viz esetében az lesz a következménye, hogy
