Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
4 szét mindenfelé. E finom fényanyag az üres tér vákuumát nem rontja meg annyira, hogy az égitesteket a mozgásukban akadályozná. Minthogy azonban az emanácio hipotézisével a fény interferencia jelenségeit nem lehetett megmagyarázni, a természettudósok áttértek Huyghens hullámzás-hipotezisére. Huyghens hipotézisé szerint a fény hullámzó mozgással terjed. Hullámok azonban üres térben érthetőleg nem képződhetnek, hanem csak valamely közegben. Az üres tér hipotézisét tehát el kellett vetni és a helyébe valamely közeget állítani. Ezt a közeget nevezte el Huyghens éternek. Az éternek érthetőleg nemcsak a csillagok, hanem az atomok közti teret is be kell töltenie. — Itt aztán újabb nehézségbe ütközünk. Ugyanis az éter vagy anyag, vagy nem anyag. Ha az éter anyag, akkor tömege is van, ha pedig tömege van, akkor akadályt kell az égitestek mozgása elé gördítenie. Ilyen akadályt azonban a csillagászok a csillagok mozgásában nem észlelnek. Ha pedig az éter nem anyag, hanem a közönséges anyagtól különböző valamely szubstancia, akkor annak igen csekély sűrűségű és mégis igen rugalmas közegnek kell lennie, hogy benne igen gyors rezgések és igen apró hullámok keletkezhessenek. Utóbbi feltevés azonban a rugalmasság fogalmával van áthidalhatatlan ellenmondásban. Emiatt többen el is vetették az éter hipotézisét és visszatértek ismét az emanáció hipotézisére. Plank kvantum-elmélete és Einstein relativitás teóriája szintén nem szorul az éterre. Mi azonban tartsunk ki mellette és iparkodjunk az étert olyan tulajdonságokkal fölruházní, amely tulajdonságok alkalmassá teszik azt a gravitáció értelmezésére, a sugárzó energia felvételére és tovaterjesztésére is, ami persze csak újabb hipotézisek bevonásával fog sikerülni. Az anyag. — Mielőtt az éternek szükséges tulajdonságaira áttérnénk, vegyük fontolóra, beleillik-e az anyagvilágba az éter mint olyan közeg, amely a rugalmasságán kívül minden egyéb anyagi tulajdonságától meg van fosztva? Azt gondolom, hogy az anyagi természetről szerzett közönséges tapasztalatainkkal megegyezőbb azt állítani az éterről, hogy az is csak olyan anyag, mint aminő az, amelyből az érzékelhető testeket fölépitve gondoljuk. Anyagi hatásokat u. i. az anyagvilágban csak anyag részéről tudunk elfogadhatóan elgondolni. Ha tehát az étert is anyagnak mondjuk, akkor megszabadulunk attól az irreális, a való világba nem illő gondolattól, hogy valamely nem anyagi természetű közeg hatásokat létesítsen az anyagi testeken. Valahányszor beszédünkben az anyag szót használjuk, mindannyiszor olyan anyagra, szubstanciára, gondoljunk, amely a különböző anyagú testeknek, a vasnak, víznek, levegőnek stb.-nek is alapanyaga, amely alapanyagból tehát minden érzékelhető test is származott. Hiszen a természetbölcselet már 2000 év óta ápolja Anaximandrosz, Demokritosz, Epikurosz görög bölcselők által fölvetett ezt a gondolatot. Újabb kutatásaink eredményeit is ebbe az irányba tereljük, Időnkben a hidrogént szokás alapanyagnak
