Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
Az éter és a gravitáció. A tanuló ifjúság számára irta Székely Károly cisztercita, ny. középiskolai tanár. A természet összes jelenségei mozgásjelenségek, amely mozgásokban energiaátalakulások mennek végbe. E tétel egész általánosságban igaz ugyan, konkrét esetekben azonban nem mindig sikerül a mozgást az energiaátalakulás okának fölismerni. Ezekben az esetekben kitérőleg valamely erőre hivatkozunk. Az erő fogalma tehát bizonyos szükségszerű pótlófogalom az ismeretlen ok megjelölésére. A tudomány feladata aztán az ismeretlen ok földerítése, neki kell az erőt a mozgás energiájára visszavezetni. — A nehézségerő okát sem ismerjük. Newton, a gravitáció fölfedezője is hasztalan kutatott a nehézségerő ismeretlen oka után. Alábbi sorok egy véleményt kockáztatnak meg, egy mechanikus képet kívánnak körvonalozni az energia átalakulásának elve alapján, amely kép alkalmasnak látszik lenni a gravitáció értelmezésére. Hipotézisek. — Newton az anyagvilágot magába foglaló nagy teret üresnek tételezte föl. Ebben az üres térben keringenek a Föld a Holdjával, a Nap a bolygóival és az ég számtalan csillagai. Az égitestek közt fekvő tér ürességét az a tapasztalat látszik igazolni, hogy az égitestek benne akadály nélkül futják be pályájukat. Az üres világtérben mozgó égitesteket a kölcsönös nehézkedés, a gravitáció kapcsolja egybe, amit Newton be is bizonyított. Arról azonban, hogy miképen hat a nehézkedési erő az üres téren át, nem nyilatkozott, erre nézve föltevést nem kockáztatott meg.1) Newton követői azonban egyszerűen azt állították, hogy a gravitáció az üres téren át is hat, mint a gondolat. Ok tehát Newton gravitációs törvényét a távolba- hatás hipotézisével toldották meg. Az üres tér és a távolbahatás hipotéziséi azonban még nem elégségesek a tapasztalt természeti jelenségek megmagyarázására. Hiszen az égitestek között nemcsak gravitáló hatás, hanem sugárzó energia-kicserélődés is van. E jelenség megérthetése végett Newton az emanácio hipotézisét állította föl, amely szerint a világitó testekből, a közönséges anyagtól különböző finom szubstancia, fényanyag, árad ki, amely nagy sebességgel terjed *) *) Mikola Sándor: A fizika gondolatvilága. Budapest. 1933, 223, o,
