Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
15 бка az őket elválasztó dielektrikum vastagsága. Az elektromosság hatása u. i. a távolság négyzetének arányában fogy. Ennek következtében mindenkor több elektron van azon a vezetőn, amelyre az elektronokat rávezettük, mint amennyi az elektronhiányos molekulák száma a másik vezetőn. Mondhatjuk tehát, hogy az elektronokkal töltött vezető túltöltésben van. A vezetőket elválasztó dielektrikumban helyhez kötött elektronok fekszenek egyközű és azonos forgásu tengelyekkel, mint aminő helyzetben a töltő elektronok is vannak. (V. ö. az influenciával.) Valamennyi elektron pozitív forgásu tengelyvége az elektronhiányos molekula felé irányul, amit az ábrában a nyilak iránya mutat. Ha most a sűrítő két vezetőjét egy harmadik vezetővel (C) kötjük össze (6. ábra II), akkor a túltöltésnek elektronaí az összekötő vezetőn A vezetőről В vezetőre, azaz a magasabb potenciálú helyről az alacsonyabb potenciálú helyre sietnek, ahol az elektronhiányos molekulákat közömbösítik és fölös számukkal В vezetőnek töltést adnak. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy a dielektrikum elektronainak tengelye megfordul, 2R-nyi precessziót tesz, hogy a forgásuk В vezető töltésének elektronaiéval azonos lehessen. A dielektrikum elektronainak precesszióját t. i. a velük szembe került töltésbeli elektronoknak velük ellenirányú tengefyforgása okozza. (Itt gondoljunk a 4. ábra forgó asztalán álló forgó pörgetyüre.) E folyamattal a sűrítő két vezetője az első töltéssel ellenkező nevű töltést kapott. А В vezetőnek elektronhiányos molekuláinak közömbösítése után fömaradt elektronok ezután C-n át visszaáramlanak az A vezetőre, amire az előbbi folyamat ismétlődik és addig tart, amíg a töltés összes energiája szét nem szóródik. A töltött sűrítő kisülése tehát igen rövid időközben végbemenő váltakozó irányú elektrongázáramlás.e) Az önindukció. — Az eletromos áram megindulása és megállása pillanatában egy-egy rövid ideig tartó mellékáram (extraáram) támad az áram vezetőjében és rövidesen meg is szűnik. Ez az önindukció jelensége. Figyeljük meg, mi történik a vezetőben az áram megindulása pillanatában. — A megindult áram elektronai, helyesebben ezek ütközésének kinetikai energiája, molekuláról molekulára terjedve, a bennük keringő elektronok egy- részének, t. i. azoknak, amelyeknek forgó tengelye ferdén áll az ütközés irányára, precessziós mozgást ad. Ezek az elektronok nem vehetnek részt 6) A sürítő töltését a mágneses mező is megfordítja. Tapasztaljuk u. i. hogy valamely elektromágnes sarkai közt fölfüggesztett töltött lemezes sűrítő töltése mindannyiszor ellenkezőre változik, valahányszor a mágnes sarkai az áram megfordulásakor ellenkezőre változnak. — Fölemlítjük itt azt is, hogy Ampére állványának jelenségei szintén precessziós jelenségek. Ha u. i. alkalmat adunk a kereteknek, hogy precessziós mozgásukat elvégezzék, akkor a keretek áramai elektronainak forgása és tengelyük fekvése azonos irányú lesz. Azt is mondhatjuk, hogy az Ampére állványán tapasztalt jelenségek a mágneses elektromoknak precessziós jelenségei. A mutatkozó sztatikus vonzó és taszító hatások is az áram elektronainak ellenirányú, illetőleg azonos irányú forgásának következményei.
