Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934

16 az áramlásban, mert tengelyük iránya az áramlókétól eltér, hanem pillanat­nyi töltést kölcsönöznek a vezető ama helyének, amelyben precedáltak és nyomban visszaáramlanak azokhoz a molekulákhoz, amelyeket az ütközés elektronhiányosakká tett, és azokat közömbösítik. Az egész vezető hosszában ugyanez a folyamat megy végbe az áram megindulásakor. Ezek a precessziót szenvedett és a főárammal szemben áramló elektronok alkotják az áramzárás első extraáramát, amely elleniránya miatt a főáram potenciálját kisebbíti. Amikor a főáram megszakad, akkor ennek áramló elektronai leg­először az áramszakadás helyén állnak meg. Tömegük tehetetlenségénél fogva ugyan tovább haladnának, azonban a közvetlenül előttük álló elektron- hiányos molekulák visszarántják őket, és beléjük ütköznek. Ütközésük ener­giája az áramforrás felé irányul, tehát szemben a főárammal. Az ütközés eközben ugyanazt az elektronforgalmat okozza, mint amely az áram meg­indulásakor keletkezik, csakhogy most a precessziót nyert, pillanatnyi töltést adó, elektronhiányos molekulákat közömbösítő, elektronok áramlása az áram­szakadás helye felé történik, tehát a főárammal azonos irányú. Az öninduk­ciónak ez a második extraárama a főáramhoz csatlakozva ennek sebességét, potenciálját, megnöveli.7) A Volta-índukcíó. — A Volta-indukciót az influenciáról és önin­dukcióról mondottak alapján értelmezhetjük. Az indukáló áram elektronai u. i. áramlásuk közben is fejtenek ki influáló hatást a dielektrikummal el­választott szomszédos vezetőre, továbbá a dielektrikumnak is ugyanaz a szerepe van benne, mint a sűrítő töltésében. A külömbség a sűrítés és az indukció között abban van, hogy a sűrítésben elmozdult elektronok sztati­káikig ellensúlyozott állapotba jutnak, ellenben az indukcióban áramolniok kell. Kettős áramlásuk iránya az önindukcióéval azonos, t. i. áramzáráskor az indukáló áram irányával ellenkező, áramnyitáskor pedig az indukáló áram irányával egyező. A potenciálok változása itt is olyan mint az ön­indukcióban. Az indukáló áram erősödésének illetve gyöngülésének is van indu­káló hatása. Az erősödését olybá lehet venni, mintha a meglevő áramhoz egy uj áram csatlakozna, a gyöngülését pedig olyannak, mintha a meglevő áramnak egy része leválna róla és megszűnne. Az indukáló áram erősödése illetőleg gyöngülése tehát az áram zárása, illetőleg nyitása indukáló hatá­sának felel meg. 7) Az indukciós áramok keletkezésében szemügyre vett precesszió munkája a ve­zető ellenállására is vet világot (Ohm törvénye). — Hasonlítsuk össze az indukció jelensé­geit olyan gáztartó jelenségeivel, amely gáztartó magas nyomás alatt álló gáza kivezető csö­vének a végén csappal van ellátva. A csap megnyitása és elzárásakor mutatkozó sztatikái és dinamikai nyomások tökéletesen megegyeznek az indukált áramok potenciálai (nyomásai) külömbségével. Ugyanazokat a nyomáskülömbségeket észlelhetjük a hidraulikus koson is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom