Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

- 8 ­az jó Isten kék ege. Menénk immár vagy három-négy órát, mikoron is egy­némely csodaszép völgyeletbe érkezénk. Egy szájjal kiálták velem együtt az jámbor fráterek: lm visszajutánk Clara Vallis világos völgyébe! ímhol három felé ágazik itt ez völgy, akárcsak az régi miénk. Imkol az szélső domb oldalán bővvizű forrás fakad, akárcsak otthon. ímhol egy kicsinyded patak csörgeti vizét, akárcsak minálunk. És imhol az tölgyfák aljában alkal­matos makkoló hely, miként Clara Vallis gangriájában, azaz majorjában. Mondá erre Humbertus apátúr: Dicsértessék az Úr Jézus és áldassék neve szentséges Anyjának Máriának ! Egy lépést sem megyünk tovább : Nova Clara Vallis-t, az világosság ez új völgyét rendelte nekünk az Ür az magyari nép földjén. Itt építjük meg az monostort, hol törvényét szolgáljuk életünk fogytáig, és itt emeljük az szentegyházat szentséges Anyjának, Máriának tiszteletére. És az fráterek egy szívvel mondák: Ammen, ammen ! Ut in omnibus glorificetur Deus, vagyis: hogy mindenekben dicsértessék az Úristen! És letérdelének és megcsókolák az földet. Megszólala pedig Miklós ispán úr szolgája is mondván: Jól válasz­tottátok, Isten emberi, ez helyet, mivelhogy ennél kellemetesebb sohult nincs Bakonyerdejében. Lám az völgy egyik szája az béli monostor felé nyílik, hol az fekete kámzsás szerzetes fráterek laknak. Az másik száján Pannónia hegyére viszen az út, hol is nagy jelös kőpalotát rakatott vala István, mi első szent királyunk, az mennybéli Ür tisztességére. Az harmadik szája visszavezet Veszprémbe, pispek úr várasába, honnét király úr akaratával elindultunk. Az bővvizü forrásnak íze mint az anyatej, mely táplál csontot, erősít inat, vidámít lelket. Az kicsinyded patak Suha nevezetű, mivelhogy forró ínyáron vize soha nincs, de tavaszi olvadáskor malmotokat is el fogja hajtani. Az makkoló hely neve pedig Zsérc, amiért is ez vidék Zsérc völgyének hivatik. Mikor pedig ez sorokat írom, az tisztes emlékezet okáért, idejutásunk hetedik napján, az Suha-patak partja fölött immáron emelődik fából rakott kisded kápolnánk. Oltára fölött az Szűz képét helyheztettük, melyet is fráter Rajnaidus hoza idáig nagy boldogsággal és nem kis fáradsággal. Az kápolna körül pedig ülnek kicsiny kunyhóink, számra nézve öten, egy Humbertus apátúrnak, egy-egy három-három frátereknek. És szent regulánk parancsolatja szerént az kápolna körül gyülekezvén, mertmivel beléje nem férünk vala­mennyen, dicsérjük napotszakán, éjetszakán és hajnal idején kilenc ízben az Ür nevét, hogy bennünket az édes magyari földre segített, és könyörgő szó­val könyörgünk, adná áldását kisded nyájára és elkövetkezendő utódságára az késő századok századain át. Ammen. Harmad kapitulum. Kinek ruháját méltatlanul hordom, kinek Rendje iránt érzett nagy szeretetét, Nova Clara Vallis-on érzett nagy boldogságát minden jószándé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom