Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929
- 7 az monostor csöndességében Mennybéli Úrhoz emelné ő lelkét. Mikoron az konventbéli jámbor atyák az ő érkezését meghallották volna, tisztöletös processzióval járulának király úr és fiának eleibe, hogy üdvözölnék mint fundáló kegyös urokat. Az szent király pedig tudván ő fiának szent életét, előre bocsátá őt, hogy köszöntené az jámbor atyákat. Imre szent úrfi előre méne és lelke eltelék Szentlélekkel, aki is megvilágosítá ő elméjét és megesmeré az fráterok érdemes voltát és mindegyiket az szerént megapoljamegcsókolja vala. Nékit csak egyször, nékit háromszor, nékit ötször. Az utolsót pedig, kinek neve fráter Maurus vala, hétször. Kérdi erre az szent király, mire való volna e különbségtétel, mi oka volna válogatásának. És ő megjelönté atyjának, hogy annyi csókot osztogatott vala kinek-kinek, ahány esztendeje megfogadták vala az tisztaságos életet. Fráter Maurus teljes élete pedig liliomkertek között folyott, mint ahogyan ő maga fogadá ezt nagy titkossággal. Mikoron pedig István király úr nagy-erős próbatétel után megesméré fia jelentésének igazságát, rendelé azonnal jámbor Maurus frátert az pécsi püspöki székbe. — De meg vagyon írván az is, hegy a kardot is bátran forgatja vala Imre úr a csalárd svábok-németek ellen, akik már akkoron is ellenségei voltak a vitézi magyari népnek túl a Lajta vizein, amiért is Dux Ruizorum tisztes titulus adatott vala nékie. István király úr beavatja vala fiát a királykodás minden titkába és fortélyába, hogy méltó utóda lenne a magyarok királyi székén. így tökélletesedék a szent herceg minden istenes és világi tudományban, hogy lenne ő népének világító fáklyája mind az idők végeiglen . . (6.) Valóban méltó ez királyi herceg, hogy nevére fejet hajtson minden, ki ez földön magyar nemzetbélinek teremtődött vala. Méltó vala immár arra is, hogy könnyítene királyi atyja terhein, és mint szokás vala a magyari fejedelmeknél, még szent király úr életében megosztaná vele ország gondjait. Mikoron tehát Úr születése után 1031. esztendőben életének 24. esztendejét betöltené, az elfáradott és testében megaggott király úr országul hirdeté, hogy koronáját Kisasszony havának második napján fiának fejére tenné, az koronázás szertartásainak helye pedig a fehérvári szentegyház lenne, amelyet király úr Isten dicsőségére és Boldogasszony tiszteletére nagy erős kövekből és ritka szép mesterségekkel újonnan rakatott vala. Lőn e hírre országszerte nagy vigasság és az urak felkelének, hogy Fehérvárra mennének az nagy jelös napra. Maga Gerardus uram is, ki ekkoron már marosvári püspök vala, sietvést összeszedé papjait, csatlósait és szép ajándékokkal útnak indula az királyi szék felé. De a főurak is, a magyari jelös urak: a Bogátok, Bórok, Csákok és Dobokák, meg akiknek nevét régi írások nem őrizték vala meg, sőt a német vendég urak is: a Vecelinek, Huntok és Pázmánok mindenfelől nagy vigassággal és trombitaszóval sietének koronázására Imre király úrnak, kinek neve mindörökre dicsértessék. (7.)
