Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- 3Í — mint amennyit ti szenvedtek mostan. Ez az én véleményem, őszintén. írd meg te is a tiedet, érdekes lesz erről vitatkozni, mert jól kell ismerni a betegséget, hogy a gyógyszerét megtalálhassuk." A másik egész kis kerek értekezésben fejti ki, hogy mennyire szükséges az európai népek összefogása (Európai Egyesült Államok), mert csak ezen belül tudja Magyarország megvalósítani a „Risorgimento"-t, a feltámadást. A többi is megismerteti a maga egészen egyéni felfogását s ezek közt rengeteg különbséget találunk. „Most tanultuk Magyarország gazgasági földrajzát. Az ország nagyon életképesnek látszik mai alakjában." Az irredenta mozgalomról pedig azt mondja ez, hogy nincs egészen igazunk, mert ha 3 és fél millió magyar van az utódállamokban, Magyarországon is van nagyszámú különböző nemzetiség. Itt meglátszik — és még másutt is sűrűn — az ő könyveiknek egyoldalú beállítása. A legtöbbnek hangja tapintatos, sől egyik még bocsánatot is kér. ha őszinte nyilatkozatával megsértette volna magyar barátja hazafias érzelmeit. Sokszor atyáskodó, intő a hangjuk. „Ügy látom, kissé pesszimista vagy, túlsókat foglalkozol a múlttal, amely pedig nincs többé s amely nem tudott meg nem változni. A tényekkel, a jelennel kell foglalkozni." Nem újszerű ez a hanghordozás, ők ma is Európa tanítómestereinek tartják magukat. De nem csak ez a levelek tárgya. Elmondják, milyen a középiskolai oktatás szervezete Franciaországban, milyen tárgyakat tanulnak, hogyan telik el egy francia diák hétköznapja, mik a kedvelt sportjaik, milyen az élet a Petit Eníer-ben (kis pokol) vagy más néven : az internátusban. Fényképeket, képeslapokat, bélyegeket cserélnek. Leírják Dijont, annak nevezetességeit, elbeszélik a város történetét. Egy elszászi fiú élvezetes leírását adja szülőföldjének, a Voges-ok vidékének, ahol annyi a természeti szépség, napsütötte hegyoldal, zúgó erdő s a középkori várkastélyok romjain keresztül hősi korok emléke rajzik föl bennünk. Egyik kedves foglalkozásairól, tanulmányairól szól, a másik, nagy zenekedvelő, színházról, operákról ír ; egy harmadik leírja kirándulását Algirba. Szinte csodálja az ember, micsoda megfigyelő képességgel x-endelkezik : az átkelés Marseille-ből a Földközi-tengeren, Algir városa, a bennszülöttek élete, az arab városrészek rajza mind külön élmény még a levél olvasójának is. Ugyanez minden levélben szentel egy kis helyet az irodalomnak is, pl. Pierre Lotti-t ismerteti röviden, de éles, lendületes vonásokkal jellemezve, Lehetetlen felsorolni mindazt a szép témát s e témáknak érdekes kifejtését, ami a levelekben előfordul. Emlékezzünk meg inkább arról, amit egyébként mindnyájan ismerünk, de e levelekből egész megdöbbentő meztelenséggel tárul elénk: a körülöttünk levő utódállamok munkájáról. Ezek az államok, de különösen Csehország és Románia a középiskolások egész légióit nevelteti francia internátusokban, líceumokban, collége-ekben. Ezek állandó hatással vannak francia iskolatársaikra, úgyannyira, hogy némely levélen világosan megérzik : azt csehek diktálták, „Egy időben úgy látszott, hogy a lovagias Magyarországot is elnyomták a Habsburgok. De Benesnek és Stefaniknak 1916-ban megjelent iratai ezen illúziónkat eloszlatták. S én azt vélem, hogy Magyarország volt a régi monarchia legharciasabb része." Alig hisszük, hogy ezeket az iratokat tisztán egyéni érdeklődésből olvasta el a 17 éves francia diák. De van még erősebb hang is. Az egyik határozottan felszólítja magyar barátját, hogy a cseheket ne Bohémiens-nek, hanem cseh-