Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

— 17 — A tanári kar a szorosan megszabott iskolai teendőkön kivül irodalmi, közművelődési és társadalmi téren is nagy szerepet töltött be. E téren tevékenysége főleg odairányult, hogy társadalmi mozgalmakat indítson a küzdő nemzet erkölcsi erejének növelésére. A Bajai Szabadliceális Szövetség előadásain a közönségnek a háború által előidézett lelkiállapotával és más, a háborúval kapcsolatos tárgyakkal foglalkozott, hogy a lelkesedést emelje, és fenntartsa fajunk erényeibe és kiválóságaiba vetett hitet, a szebb jövőben való bizodalmat erősítse és éltesse. Az iskolában és az iskolán kivül szorongó szívvel, ma sötét kétségbeeséssel, holnap lelkes reménységgel kémleltük a jövőt és sóvárogtuk a végét, dolgoztunk kínok és gyötrelmek között és a nagy csüggedésben is felülemelkedve megszentelt fájdalommal kerestük a távolban derengő fényt, a megnyugvás írját, balzsamát, hogy a kislelkűségre könnyen hajló közvéleményben megerősítsük a végső diadalba vetett hitet, melynek gyengülése a küzdők fegyverét is gyengítette volna. A világháború intézetünk növendékeinek nemcsak erkölcsi és szellemi életét befolyásolta, hanem véres karjai közé is hívta őket egyenest az iskola falai közül. Régibb tanítványaink az intézet szellemét vitték magukkal s férfiasan állták helyüket. Példájukban az igazgató újabb erőforrást látott a nevelés számára, azért még az 1915 február 13-án tartott félévi módszeres tanácskozáson indítványozta: A harctereken küzdő összes növendékünk neve írassék be az intézet történetébe, jegyezzük föl tetteiket, kitüntetéseiket; hősi halottaink emlékét örökítse meg az intézet folyosóján elhelyezett arcképsorozat, nevüket pedig hirdesse az intézet falába illesztett márványtábla, állandó buzdító és lelkesítő például növendékeink számára. A tanári testület az indítványt lelkesen, egyhangúlag elfogadta. Az igazgató helyi és országos lapok útján azonnal meg is indította a mozgalmat, hogy a szükséges adatokat összegyűjtse. A sok gátló körülmény miatt lassan ment, de ment, míg végre a háború és az azt követő mozgalmas világ elmúlása után meg is valósult, amiről majd később és annak helyén számolunk el. Lélekben aggódó szeretettel és önérzetes büszkeséggel kisértük mindig véres munkájukban régibb tanítványainkat, de nem kevesebb büszkeséggel tekintettünk a legífjabbakra, akik az intézet kebeléről indultak az élethalálharcba. Már a háború első évében megindult a rajzás s azután így tartott a háború végéig, egyik korosztály a másikat követve. Összesen 95 tanuló teljesített hadiszolgálatot. A háború első felében a VKM. rendelkezése szerint a bevonult növendékek kijelölt tanfolyamok elvégzése után osztály-, illetőleg érettségi bizonyítványt kaptak, hogy ily módon a hadvezetés részéről biztosított szolgálati kedvezményekben részesüljenek. így aztán valamennyi, egy-kettő kivételével, célhoz is jutott. A tanfolyamok, igaz, nem pótolták a szorgalmi időt, az ismeretek bizony fogyatékosak maradtak. De rendkívüli idők voltak ezek ! Ha növendékeink katonai szolgálatban és a harctereken voltak is, velük az állandó összeköttetés megmaradt. Élénk levelezés folyt köztünk. Velük voltunk lélekben és azzal az őszinte érzéssel, amellyel csak követheti az ember a halál fiait. Hősi halottainkat megsirattuk, kegyeletünk őrzi emléküket, az élőknek szerencsés és egészséges visszatérést kívántunk, 2