Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

- 13 rolni a ravaszságnak, gonoszságoknak és gaztetteknek számát s jellemezni módját nem lehet. Első kiüldözési eszköznek újra az esküt vették elő, csakhogy sokkal brutálisabb formában, mint először. A számításuk nem volt rossz, mert a békekonferencia döntése után a hűségeskü senrniképen sem volt volna igazolható, s ezért itt erre senki sem szánhatta volna el magát a végleg elszakított területeken érthető nemzeti érdekből sem. Kezdték a már régen nem tanító tanítói testületen, mely nemcsak nekik volt szálka, de, mert napszámmal vagy órák adásával tartotta fenn magát, útjukban állott a szerb tanítóknak s a szervezett kommunistáknak is, kik vallás-erkölcsi s hazafias magatartását'különösen rossz szemmel nézték. Ránk még nem került a sor, de a szándék már bj volt jelentve. A pécsi entente-bizottság közbelépett, az eski'ivételt megtiltotta, de már nem akadályozhatta meg, hogy a tanítói kart ki ne utasítsák. Ezek közé soroztatott Vágó Kezső is, intézetünk tornatanára, mint az iparostanonc iskola igazgatója, kit vallás-erkölcsi és hazafias nevelési elvei miatt főleg a kommunisták nem láttak szívesen az iparos-tanonc iskola élén. Egy munkaerővel tehát újra megfogytunk, s már ekkor tudtuk, hogy ha megnyithatjuk is az 1920./21-iki isk. évet, tornatanítás az intézetben nem lesz. Ez és az egész vakációban egymást váltogató, mes'eiségesen szított jugoszláv tüntetések voltak a praeludium az új iskolai esztendőhöz. A hangulat tehát érthetően izgatott volt, sőt egv-egy hazudott sikernek hírére egy pillanatra el is borult, de kétségbe nem esett, mert reményünknek immár biztos horgonya volt: a kegyetlen trianoni béke. Az 1920. aug. 31-én tartott alakuló gyűlésnek, illetőleg az 1. félévi módszeres értekezletnek (szept. 19.) jegyzőkönyvei a tanári testületnek ezt a szomorúan bizakodó és erősödő hangulatát már ki is merik fejezni, nem törődve a mindig fenyegető házkutatással. Amabban „az elnöklő igazgató a megalakult tanári testületet lelkének még mindig abban a nehéz hangulatában üdvözli, mely a fennálló állapotok következtében a testület minden tagjának hangulatával azonos. Az elmúlt egy év alatt sem változott semmi. Rendünktől és intézetünk kegyurától változatlanul el vagyunk szakítva s tanügyi felsőbbségüflk ezidőszerint sincs. Mindnyájan érezzük, hogy mennyi nehézséggel jár, mennyi akadályba ütközik ebben a rendkívüli állapotban hivatásunknak ugy megfelelni, amint ezt a közérdek megkívánná és egyéni ambíciónk szeretné : csüggednünk azonban a megszállásnak ebben a harmadik esztendejében sem szabad, hanem növelje energiánkat, erősítse kitartásunkat az a tudat, hogy minden jó gondolatunk, minden jóra iparkodó akaratunk és minden sikeres cselekvésünk értékesebb és, mások elismerését nem is igényelve, alkalmasabb a magunk lelki megelégedésére és önérzetünk emelkedésére. Ha a lezajlott forradalom és megszállás következtében ugyancsak zavart iskolai munkánknak folyását és eredményeit vizsgálja, meg kell vallania, hogy a béke nyugodt, csendes és biztos munkájához viszonyítva, egyben-másban visszaesést s egészben a meg nem állapodottságból származó bizonytalanságot állapít meg — se részben a saját munkakörét sem kapcsolja ki, — de ha a jövőbe pillant, immár tiszta látással látja a célt s biztos akarással akarja az elérhető és megvalósítható jót. Ami után vágyakoztunk, hogy újra szeretett édes hazánké legyünk, a világ sorsát ez idő szerint intéző békekonferencia kegyetlen Ítélete szerint is mi legalább elértük: munkánknak hajtó erejét és irányító tűjét tehát ismerjük, ha jelen állapotunkban amazt teljes egészében ki nem fejthetjük, emezt mindenben nem