Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

» — 14 -követhetjük is; amit meg ezelőtt hosszú időn keresztül nem ismerhettünk ki, a jelen való hatalom tendenciáját és erejét, az elmúlt két nagyon keserves esztendő alatt immár megismerhettük : s épen ez összetett ismeretek eredője az ő lelkében az az eltökélt szándék és erős akarat, hogy az intézet vezetésében — ennek úgy adminisztratív, mint nevelő s oktató vonatkozásaiban — újra felveszi a régi tiszteletre méltó hagyományoknak a szükség és bizonytalanság állapotában néha-néha fájóan tágított, de soha el nem ejtett, soha meg nem szakadt fonalát. Úgy érzi és látja, hogy egész biztosan és bátran ráléphetünk a régen járt útra : oktató-, nevelő- és tanítói, fegyelmezni elveinkből csak egy jottányit sem kell és szabad az ide-oda tekintetek miatt nemcsak feladnunk, de még csak mérsékelnünk s korlátoznunk sem. Első módszeres értekezletünkön e tárggyal óhajt tüzetesebben foglalkozni ..." Se hangulatunk csak erősbödött, jobb jövőbe vetett reményünk csak nagyobbodott. „Nem tudom — úgymond az igazgató a módszeres értekezleten, — hogy az érthetően efős vágy-e, vagy pedig, a világesemények fejlődésének hatása alatt, a jobb jövő sejtése az oka, de én úgy érzem, hogy a háborús s az ezeknél is kegyetlenebb békeszerző évek után, melyeknek munkazavaró, nem egyszer munkát megbénító következményeit még nekünk, a legbékésebb foglalkozású munkásoknak is, ugyancsak sokszor és lélekbe vágóan kellett elszenvednünk, úgy érzem — ismétlem — hogy ez az iskolai esztendő végre meghozza a nyugodt s intenzív munka leketőségét. Ami felől ugyanis a múltban még teljes kétségben voltunk, hogy egyáltalán lesz-e nekünk e helyen hivatásunk, immár, Istennek hála, többé nem kérdés. Ez a föld hazánké maradt, ez az intézet továbbra is a magyar nemzeti kulturának lesz szerény munkaháza. Igaz, hogy a még mindig fennálló viszonyok következtében nem kapcsolódhattunk be a nemzeti oktatás organizmusába, hogy még mindig nélkülözni vagyunk kénytelenek az öntudatra ébredt keresztény Magyarország nevelésügyét intéző fő vezetését; de mert ez nem lehet más irányú és színű, mint a magyar-ciszterci Rend nevelő-oktató tradíciója, melytől pedig a mi lelkünk át van hatva: nekünk akkor, mikor hivatásunkat teljesíteni akarjuk, nem kell tapogatódznunk, nem kell kísérleteznüiflí, nem kell csak megsejtések szerint következtetnünk, hanem megerősödve eddigi működésünk helyességébe vetett hitünkben, minden gondolatunkkal, minden érzésünkkel, minden tettünkkel továbbra is változatlanul a hit és haza szent ügyét kell szolgálnunk. De mert a vérnek, a könnynek, majd az aggodalmaknak és szorongásnak elmúlt évei egész természetesen egyfelől a tanári lelket is megkötötték és összeszedettségében meglazították ; másfelől meg a könnyen szabadosságra hajló és még könnyebben megtéveszthető növendékekben a jó és helyes tekintetében bizonyos zűr-zavart, egyszer s másszor bántó kilengéseket eredményeztek, én úgy tartom, hogy a külső és belső fegyelmezés tekintetében, ami nemcsak kerete, de egyenesen feltétele nevelő-oktató munkánknak, bizonyos f kú megújhodásra van szükség..." Ilyen volt a lelkünk az 1920/21. isk. év elején, melyet a múlt évi, de a Vágó Rezső kiutasításával megfogyatkozott tanári testület szept, 5-én ünnepélyes Veni Sancte-val nyitott meg, miután a javító, pótló és felvételi vizsgálatokat aug. 31-én, a beírást szept. 1—3. napjain szabályszerűen elvégezte. Szept. 1-én d. u. az 1883. évi XXX. t.-c. I. fej. 10. §-a alapján felvételi vizsgálatot tartottunk mindazon I. osztályra jelentkezett tanulókkal, kik az elemi iskola IV. osztályát tanítóiknaknak az iskolából még 1919. április havában kiszorítása miatt szabályszerűen nem végezhették el, mert szüleik szerb-bunyevác iskolába