Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

II. A magyar hadügy fejlődésének vázlata a középiskolai történettanításban. — Kedves tanítványaimnak. — Adjunk tudást, hitet, reményt, szeretetet az ifjúságnak, tanítsuk és neveljük azt egy boldogabb Magyarország számára: Musis et virtutibus! E lelkesítő szavakkal fejezi be Márki Sándor kiváló tudósunk azt a szép fejtegetését, melyben az idealizmusra való nevelést jelöli meg a középiskolai történettanítás feladatúul. Ezeréves történetünk lapjain a hazaszeretet, a vitézség, a hazafias önfeláldozás legmagasztosabb, Jegfölemelőbb példáit azok a küzdelmek szolgáltatják, amelyeket hazánk megszerzése, megtartása, szabadságának és függetlenségének megvédése érdekében dicső nemzeti hőseink vívtak. Kézenfekvő tehát a magyar történettanárra nézve az alkalom ezen példák felemlítésekor a haza önzetlen szeretetére, lelkesedésre hevíteni az áhítattal szavain csüngő ifjú lelkeket. Ez a nevelő hatás képezi alapját e vázlatos soroknak, melyek — épúgy, mint a szóbeli előadás — míg egyrészt az idealizmust kívánják szolgálni, addig másrészt buzdítani is akarják a magyar ifjúságot az ősi virtus gyakorlására, a katonai pályának mint életfoglalkozásnak minél nagyobb mérvű felkarolására. Az intelligens magyar ifjúságnak a hadseregben való nagymérvű térfoglalása megtöltené azt magyar szellemmel, magyar érzéssel, ami szükségképen maga után vonná a magyar nyelvnek jogaiba való helyezését, ez lenne a katonai kérdésnek legszebb megoldása, amely egyszerre kihúzná a nemzet testéből azt a tövist, amely ott minduntalan felújuló — enyhébb, vagy hevesebb, de állandó gyulladásnak okozója. Méltán elszomorító jelenség, hogy az intelligens magyar ifjúság nem törekszik