Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

I. Emlékbeszéd. A főgimnázium Rákóczi-ünnepén, 1906. okt. hó 27-én, mondotta Dombi Márk dr. Visszaszáll a lelkem, visszaszáll a múltba . . . S mintha álmot látnék, színeset, ragyogót. Diadalmas seregek robognak végig a hazán, vidám szellő játszik a Máriás-lobogóval, mig egyszer csak haloványodni kezd a fény, komor felhő takarja be az eget, s csakhamar mindent elborít a sötét, hideg éjtszaka. Nemzetünk történetének egyik legszebb, valóban csodás korszakába ringatja vissza lelkemet a bűbájos képzelet, abba a korszakba, melynek Rákóczi Ferenc volt a vezére, Rákóczi Ferenc volt a fényes csillaga. Régóta várt már a nemzet erre a csillagra, s mikor aztán végre feltűnt a haza egén, örömtől ittasan üdvözölte benne a szabadítót s lelkesen ment utána életre-halálra, pro patria et pro libertate: a hazáért és a szabadságért. S aztán úgy tetszett, hogy ez a ragyogó csillag lehullott az égről. A nemzet gyászt öltött miatta, szívből megsiratta, mint ahogy meg szoktuk siratni a szép álmokat, s aztán: Halálos, nehéz köd, Mindent búsan béföd. Kedves ifjak! Azok a szenvedések, melyeken édes hazánk ezeréves fönnállása alatt keresztül ment, többé-kevésbbé ismeretesek mindnyájatok előtt. Valóban, ahogy a költő mondja, „vérzivatarok" vonultak el fölöttünk, s Isten csodája, hogy még áll hazánk. S ami a legszomorúbb, nemcsak külső ellenség tört romlásunkra, hanem akárhányszor éppen azok támadtak a nemzet jogai s alkotmányos szabadsága ellen, kiknek az lett volna kötelességük, hogy e jogokat, mint az államélet erejének legbiztosabb forrásait, ápolják, védelmezzék. Őseink a mohácsi vész után azzal a gondolattal tették Sz. István koronáját I. Ferdinánd fejére, hogy választásuk a Habsburg-ház európai hatalmát biztosítja hazánk 1*