Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

4 Számára a török támadásokkal szemben. De sajnos a történelmi tények arról győznek meg bennünket, hogy uralkodóink igen sokszor nem a nemzet, hanem a maguk önző érdekeit szolgálták, s azt a kardot, melyet nemzeti függetlenségünk biztosítására kellett volna forgatniok, nem egy­szer épp e függetlenség elnyomására használták. Hosszú élet-halál harcnak volt kezdete a mohácsi vész, melynek folyama alatt „két pogány közt egy hazáért" folyt ki a szegény magyarnak vére. S szomorú, de igaz, hogy a török hatalom és terjeszkedés bizonyos határig szinte biztosítéka volt szabadságainknak, mert a vele szövetkezett magyarsággal utjál vágta a német ármánynak s a nemzetölő jogtiprásoknak. De mikor másfél­század multán megtört a félhold ereje, s vele Erdély önállósága, függet­lensége sírba szállt, a német önkény nem ismert többé korlátot, s a magyar szabadságnak még nevét is el akarta törülni a föld színéről. Természetes, hogy a nemzet e gaz merényletet nem tűrhette, Isten­adta jogáról a szabadsághoz, az élethez, erejének végső megfeszítése nélkül le nem mondhatott. S mikor azután 1. Lipót al itt egymást érték az alkotmánysértések ; mikor a jobbágyokra s nemesekre önkényesen súlyos, szinte elviselhetetlen adókat vetettek s az országban hagyott idegen katonák garázdálkodását megtorlatlanul hagyták; mikor a töröktől visszaszerzett birtokok jórésze nem a régi tulajdonosok, hanem, jött-ment idegenek kezére került: a nemzeti elkeseredés tetőpontra hágott, s az elégületlenség csak alkalomra és vezérre várt, hogy az elkobzott sza­badság visszaszerzésére fegyvert ragadjon. Az alkalmat meghozta a spanyol örökösödési háború, vezért pedig II. Rákóczi Ferenc személyé­ben találtak. Rákóczi Ferenc fejedelmi ősöknek volt sarjadéka. A kiskorában árván maradt gyermeket a bécsi udvar németnek nevelte s szerzetessé, jezsuitává akarta tenni, hogy így a közügyek teréről örökre elvonja. Az első ellen — a németesítés ellen — hangosan tiltakozott igaz magyar szive; a másikra nézve pedig éppen egyik jezsuita-nevelője gyújtott lelké­ben világosságot. Egy Rákóczinak — mondá a fennkölt lelkű szerzetes — nem szabad kolostorba vonulnia ; a Rákóczi névhez nagy kötelességek fogalma fűződik: ezek teljesítése vár rá egykor hazájában. E jóslatszerü igék beteljesedtek. Mikor a nemzet keserűségének pohara csordultig meg­telt, s elérkezett a nagy óra, a leszámolás órája: Rákóczi volt az, ki a kibontott zászlót kezébe ragadta s a nemzeti ügy diadalra juttatására óriás vagyonát s vagyonával együtt életét és vérét minden habozás nélkül fölajánlotta. Nem lehet célom ez ünnepélyes alkalommal részletes rajzát adni e magasztos küzdelemnek, nemzetünk leghősiesebb, legeszményibb sza­badságharcának ; olvassátok, kedves ifjak, a történelem lapjait: arany

Next

/
Oldalképek
Tartalom