Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

12 A békekötés Rákóczi lelkét teljesen lesújtotta; látta, hogy most már csakugyan vége van minden reményének, s még a h.izájába való visszatérhetés is erkölcsi lehetetlenség rája nézve. Ennek a sötét, fájdalmas hangulatnak a kifejezője két költemény: Rákóczi kesviyéjt'

1) s Rálóczi Ferenc búcsuilalnAz első az 1711. évnek első feléből való és megható közvetetlenséggel tárja föl a szeretett fejedelemnek s hű magyar népének egymástól való búcsuvételét. A német elhatalmasodását látva Rákóczi, tanácsot kér vitézeitől, mitévő legyen > Mert „Jön a német, dúl-fúl éget, Mindent pusztít, rabot kerget." A vitézek az tanácsolják neki, hogy mentse meg vagyonából, ami még megmenthető „És menjen el Merre szeme lát." A fejedelem kész megfogadni szavukat, de mindazért, ami történt, elhárítja magáról a felelősséget : „Ki az oka: minden látja! . . . De tudja meg, hogy megbánja Spion Károlyi! Megfizeti még az árát az árulásnak: Kipótolja maradéka Esze Tamásnak, Ha nem másnak. Árulónak Ugy lészen még dolga neki Miként Júdásnak!" . . . Aztán megható szavakkal búcsúzik el hű katonáitól, váraitól, majd az egész hazától : „Édes hazám mire jutái! . . . Német lesz már a vezéred, Jaj! de néked az nem véred . . . Hajh ! ki ne szánna ?" A kibujdosott fejedelem után fájó szivvel tekint elhagyott népe s keservesen panaszkodik a sok nyomorúság miatt, melyet a némettől szenvednie !) Thaly : Adalékok, 11. 3Ifi. Thaly : Irodalmi és miveltscgtörtcnoti tanulmányok a Rákóczi-korból, 409.