Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

11 Valóban a Rákóczi-nóta hidalja át azt az űrt, m^ly a kuruc világot az újabb idők alkotmányos küzdelmeitől elválasztja. A szatmári béke után bekövetkezett nemzetietlen kor, amily mértékben előmozdította az ország anyagi jólétét, ép annyira elernyesztette az öntudatos nemzeti élet idegeit. A jobbak lelke a szomorú jelen láttára visszasírt a múltba, s bizalmas körökben, hol nem kellett árulóktól félni, a tárogató hangjai mellett föl-fölhangzott a Rákóczi-nóta. A tárogatók használatát később eltiltották, mert attól féltek, hogy előbb-utóbb ismét lázba hozza az elaludt magyar vért; de a szivekből nem tudták kitépni a mult nagy emlékeit, s a tárogatók helyett a czigányok hegedűjén zendült meg a tilos nóta. II. József halála után a rövid időre diadalmaskodó nemzeti önérzet ismét elővette a rejtve tartott tárogatókat s a Rákóczi-nótával üdvözölte a szabadság hajnalhasadását. De legnagyobb népszerűséget e nótának mégis Bihari János (1769—1827) hires cigányprímás szerzett. Az ő hegedű-játéka alapján készítette 180Í). Scholl Miklós, a herceg Eszterházy-gyalogezred karmestere, az eredeti Rákóczi-nóta lassú menetii dallamaiból a gyorsütemü, ma már világhírű Rákóczi-indulót, mely a mult fájdalmából merítve erejét, előre mutat s az annyi megprópáltatásban edzett magyarra nézve valóban a jövő zenéje lett. Nem csoda azért, ha mellette mind jobban háttérbe szorult s lassan-lassan feledségbe ment a régi, búsongó Rákóczi-nóta; de örök időkre érdeme marad az a tény, hogy fölülmulhatatlan nemzeti motívumokat szolgáltatott s velük a halhatatlanság csiráját oltotta bele a szerepét fölváltó Rákóczi-indulóba. A trencséni csata után a szerencse végkép elfordult a magyar fegyverektől: többé nem tudták föltartóztatni a mind nagyobb erővel előre törő német hadakat. A régi dicsőség már csak úgy tűnik föl, mint egy ragyogó álom, hogy annál jobban fokozza a jelen kétségbeesését. Hát mikor olyan hősök, mint a Rákóczi-nótában még dicsőitett Bezerédi, nemsokára rá Ocskai, a tűz fejedelme, Rákóczi villáma, árulókká lettek ! Mindenki érezte már, hogy a szabadságharc sorsa meg van pecsételve, s a küzdelem tragikus vége kikerülhetetlen. Csak egy ember volt talán, aki nem tudta, nem akarta hinni, hogy minden erőlködés hiába van, s annyi dicsőség, annyi szenvedés után nem diadal, hanem legföljebb kegyelem vár reá s szegény hazájára: s ez az egy Rákóczi volt. S mikor látta, hogy kimerült hadai már-már készek letenni a fegyvert, sajgó szivvel elhagyta hazáját s Lengyelországba ment, hogy még egyszer megmozgasson a külföldön minden követ és idegen segélyt szerezzen, amellyel talán még sikerül megfordítania a szabadságharc sorsát. S míg ő odajárt, azalatt fővezére Károlyi Sándor gróf megkötötte a szatmári békét, s 12 ezer kuruc letette a fegyvert a majtényi síkon.