Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

4 nélkülözhetetlen, minden egyes tanárnak azon kell lennie, hogy a tanulók a természet tárgyaiban örömüket leljék, és készséggel figyeljék meg az ott jelentkező törvényszerűségekét; megszeressék az embernek ama szép és nemes előjogát, hogy ősi lakásában, a földön otthonos legyen és minden egyes részében megismerje. Talán mondanunk sem kell, hogy a fentebb vázolt tájékozottság, otthonosság megszerzésére, a tárgyak és jelenségek hű megfigyelésére, a természetben nyilatkozó és szinte folyton megújuló teremtési munkának ellesésére a legalkalmasabb, legközvetetlenebb eszközök a természettel való gyakori érintkezések: a kirándulások. Nagy jelentőségüket és képző erejüket eléggé igazolja az a körülmény is, hogy a nagym. vall. és köz. miniszter újból és újból hangsúlyozta fontosságukat, kibővítette szerepkörüket, és a nemzeti irányú nevelés, az eszthetikai izlés fejlesztésének fontos, alapot adó tényezőivé kivánta tenni (69893/1895. sz. a.). Es jelen sorainknak éppen az a célja, hogy egyrészt igazoljuk a fentebbi miniszteri rendelkezés kiváló fontosságát, másrészt elmondjuk szerény véleményünket különösen a természetrajzi oktatásnál szükséges kirándulásokról, azok fontos képző erejéről, hasznáról, továbbá saját tapasztalatunk alapján körvonalazzuk a rendezésöknél követendő eljárást és végül egy-két konkrét kirándulásunk leírásában bemutassuk, miként szoktuk megvalósítani gyakorlatban a dolgozatunk első felében felállított elméleti szempontokat, követelményeket. I. A természetrajz tanításánál lehetőleg úgy szoktunk eljárni, hogy a szóban forgó tárgyat természeti testekben, modellekben, képekben mutatjuk be. Azonban ezen eljárásnál önkénytelenül is az alakok leírására és a csoportosításra való törekvés lép előtérbe. Az ifjak értelmét bizonyos mennyiségű új képzettel gazdagítjuk, melyek, minthogy egy minta szerint csoportosított ismerethalmazt alkotnak, rendszerint nem keltenek semmi mélyebb érdeklődést. Nem is csoda, hogyha az ily módon vezetett tanulók legnagyobb részénél a növények, az állatok, az ásványok iránt felcsillanó érdeklődés és a természetben megnyilatkozó törvények, az egyes jelenségek megfigyelése iránt mutatkozó figyelem lassanként gyengül, végre pedig teljesen elenyészik. Elismerjük ugyan, hogy a természeti testek bizonyos analitikus taglalásának és szorgos egybehasonlításának megvan a kellő jogosultsága. Ezen úton ugyanis a tanuló nem csak érzékszerveit, névszerint szemeit élesíti, hanem egyúttal elsajátítja az induktív eljárást és rendszertani ismereteket is szerez. Azonban ezen eljárás túlzásba való