Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

9 közt ne engedjük meg, hogy ezen áron a többi tantárgy rovására az időt elfecséreljék. Ezenfelül a szabadban való járásukkor-kelésükkor igen könnyen a növény- és az állatvilág pusztítóivá válhatnak. Ezért a kirándulásoknál is minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy: a könnyelmű, céltévesztett pusztításnak minden tekintetben elejét vegyük. Módot kell találnunk, hogy az elvetett, leszakított növény megőrzésére figyelműket fölhívjuk és serkentsük őket az állatok szeretetére, mit legbiztosabban úgy érünk el, ha szemük elé rajzoljuk azt a szerepkört, melyet a kérdéses állat a természetben betölt. De elvitázhatatlanúl fontos eredménye a kirándulásoknak az is, hogy a tanár és tanítvány közti viszonyt bensőbbé teszi. Ugyanis a tanító-nevelő munkásságnak egyik elengedhetetlen követelménye, hogy minél szorosabb legyen a viszony a tanár és tanítvány közt, és így annál több alkalmunk legyen a tanuló értelmi és jellembeli fejlődésének irányítására. Mert megismerheti ugyan a tanár tanulóit az előadási órákon is, csakhogy első sorban szellemi képességeik tekintetében; míg a kirándulásokon, a szabadban több oldalról. Az előadási órákon a tanár mindig inkább mint tanár jelenik meg, a hatás többé-kevésbbé egyoldalú, és az egyes tanulónak csak passzív szerepe van. Ámde künn a természetben sokkal szabadabb a mozgás, élénkebb a testi és szellemi működés. A vélemény kicserélése szabadabb és hangosabb, és tágabb tér nyílik rá, mint az iskolában. A tanulók hajlamaik szerint csoportosulnak, és sajátos természetük szabadabban nyilatkozik meg. Így alkalmat nyer a tanár a tanulók alapos kiismerésére, s ezt alkalom adtán ügyes megfontolással értékesítheti is. De nemcsak arra alkalmasak a kirándulások, hogy a tanár tanítványait egyénileg jobban kiismerje, hanem egyúttal arra is, hogy a tanulók benne örömükben fáradalmukban egyaránt osztozó társat lássanak, kihez teljes bizalommal fordulhatnak a tanulás és a szórakozás dolgában is. Általános tapasztalat, hogy „oblivioni discimus", az az: a mily könnyen tanulunk, ép oly könnyen felejtünk is. Tehát azzal, hogy a kirándulásokon többször találkozunk már megismert, megfigyelt tárgyakkal, jelenségekkel, jó alkalom kínálkozik a tanultak ismétlésére, a látottak, megfigyelték könnyebb megőrzésére. Másod sorban kétségtelen, hogy mint mindenben, úgy a megfigyelésekben is a kezdet nehézségein át kell esnünk. Minél többszörösen figyelünk, minél többszörösen gyakoroljuk érzékeinket, annál jobban, biztosabban járunk el megfigyeléseinknél. Erre is elégséges alkalmat nyújtanak a kirándulások. Harmadszor nem kicsinylendő haszon háramlik a tanulókra abból, hogy azt a vágyat, melv az ifjúban a természet kedvelésében, szeretetében nyilatkozik, ápoljuk, helyes mederben tartjuk, és megmutatjuk, hogyan kell a természetben üdülni,