Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902
10 szórakozni és tanulni. A mai gyakorlati kor embere mindent a kézzelfogható haszonért tesz. A mikor a szép és nemes iránt való érdeklődés, érzék majdnem napról-napra csökken, hanyatlik, a mikor a munka utáni szórakozás alig áll másban, mint a helytelenül felfogott szabad idő haszontalan elfecsérlésében, kétszeres erővel kell a nevelés-oktatásnak azt az eszközét megragadnunk, mely az ifjúban a kedélyre és jellemre tartós, mély hatást gyakorol, és a mely eszköz rászoktatja, hogy az élet vásári zajából a természet enyhetadó csöndjébe meneküljön, mely folyton újabb és újabb nemesítő, szórakoztató és lelkét megnyugtató élvezettel tölti el. Goethe szerint semmi sem nyújthat nekünk nagyobb örömet, mint a természet tanulmányozása; mert kimeríthetetlen mélységűéit ugyan titkai, azonban nekünk embereknek módunkban áll, hogy mindig mélyebben pillantsunk és hatoljunk be azokba. És mivel kifürkészhetetlen, örök ingert gyakorol reánk, hogy újból elmerüljünk szépségeibe- és új meg új fölfedezéseket tegyünk benne. Eddig csupán a kirándulások hasznáról és fölemelő, képző erejéről szóltunk, figyelmen kívül hagyva a megvalósításukkal járó nehézségeket. Pedig ezekkel is le kell számolnunk. Ily nehézség első sorban egy osztálynak a szabadban való fegyelmezése, rendben tartása, majd elriasztó a sok idő, melybe egy-egy kirándulás kerül; esetleg akadályozó körülményként szerepelhet a helyi viszonyok nem ismerése, vagy a félelem, hogy kevés természeti tárgyat ismerünk. Az ifjak rendbentartásával, a szabadban való könnyű elszórakozásukkal járó nehézségek a többszöri kirándulások után mindinkább gyérülnek. Es a mily mértékben látjuk a tanulókban a kedvet fokozódni, az örömöt éledni a természet jelenségei iránt, oly mértékben könnyebbül meg a tanulók fegyelmezése is. Ezzel különben karöltve jár, hogy növekszik vállalkozási kedvünk is és így szívesen hozzuk meg nyert ügyünknek az újabb és újabb idő-áldozatot. Ma már régen meghaladott az az álláspont, mely a tanítás, oktatás feladatát szinte lényegszerűen a név megállapításában kereste és találta. Manapság az állat, a növény megértése köti le egész figyelmünket, míg a név háttérbe szorúl. Ezért a kellőleg képzett, általános ismeretekkel rendelkező tanár bátran kimehet növendékeivel, mert képes nem nagy systematikai ismerettel is tanítani. Természetesen hasznot, eredményt csak azon esetben várhatunk a kirándulásoktól, ha azok fontosságától minmagunk is áthatva teljes erőnkből oda igyekezünk, hogy rájuk lelkiismeretesen készüljünk, és a fegyelmezésre kiváló gondot fordítsunk. Mind a két föltétel annyira fontos, hogy bármelyik hiányzik is, a kirándulásokon céltévesztett, nem nevelőoktató munkát végeztünk.
