Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

7 szethez, melyet nyitott szemmel mer nézni az új idők embere. Sz. Ágoston még így ír: „Az emberek megcsodálják a magas hegyeket, a tenger óriási hullámait és a hatalmasan zúgó folyamokat, az óczeánt meg a csillagok járását, de közben önmagukról teljesen megfeledkeznek." És Enea Silvio (II. Pius pápa 1405—1464.), e kor minta-embere már hányszor tart ünnepélyes gyűlést (konszisztoriumot) vagy fogad küldöttségeket „Diana búvóhelyein", öreg gesztenye-óriások vagy olajfák alatt, zöld mezőben, csobogó vizek mellett! Egyúttal ez a tudós pápa az első abban is, hogy nemcsak élvezi a természet feltáruló bájait, hanem azokról be is számol remek, festői leírásokban. Ettől kezdve lesz általánossá a természet kedvelése, sőt ezen hatások alatt születik meg a turisztika, a kedvtelésből való utazás is. Mert igaz, hogy Petrarka (1304—1374), a Laurához intézett sonettek világhírű költője volt ugyan az első, ki leszámolva kortársai gúnyos megvetésével, öcscsével és két pór-emberrel megtette az első hivatalos hegvi-utat, de a turisztika mégis csak Enea Silvio korában, a 15. század folyamán nyert nagyobb lendületet. A természethez való eme közeledés eredményezte, hogy a művészetben is hódított, sőt valósággal diadalt ült az emberi test szépsége, kultusza, azaz visszakerült jogaiba az antik szépség-ideál. És ehhez, miként Berzeviczy mondja, határozott jogczíme volt a klasszikus ó-kornak, mert ez volt az egyedüli, mely az emberi test formáinak, fejlettségének, erejének, összhangjának tökélyét valódi, nemes és — legalább az ő erkölcsi felfogásuk szerint — tiszta kultusz tárgyává tette. Hiszen az ő hitük szerint az emberi test ereje és szépsége ép oly megnyilatkozása az istenekhez való hasonlatosságunknak, mint szellemi erőink működése; miért is ép úgy kell a testet művelni, fejleszteni, megbecsülni, érvényesíteni, mint a szellemet. Ezért teszi oly sokoldalú tanulmány tárgyává a renaissance művészete az emberi testet. Ennek hatása alatt lépnek a középkor rideg szigora, önsanyargatása, asketizmusa helyére és lesznek az élet javaivá az élvezet, pompa meg a fényűzés. És ha mindjárt titok maradt is a renaissance előtt, mi a föltétlenül szép, azaz mint ők mondták, mi a „senza appello" (a fellebbezés nélkül való) tetszésnek oka, aesthetikai könyveik, pl. Firenzuoláé/') a legapróbb részletekig leírják, hogy az emberi test minő tulajdonságai képesek a tetszést föltétlenül meghódítani. A renaissance művészete itt nem állapodhatott meg, hanem az antik szépség-ideálhoz egy új elemet csatolt: a keresztényit és ezzel új 5) Firenzuola Agnolo Firenzében született 1493. Eleinte ügyvédkedett, később azonban egyidőre vaianói apát lett. Elbeszélésein kivül főleg a női szépségről (Della bellezza delle donne) irt két beszéde nevezetes.