Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

8 világokat nyitott meg a művészi alkotás előtt. „A keresztény vallásosság mélabús, fájdalmas, szelíd vonása összevegyült a klasszikus ó-kor szilaj életkedvével és életerejével", megteremtette a renaissance művészetét és testet öltött Baff'aello és kortársai alkotásaiban. És hogy ezen irány nem volt egyházellenes, mi sem igazolja jobban, mint V. Miklós pápa következő nyilatkozata: „Fényes építkezéssel kell a népnek imponálni, hogy annak nagysága által, a mit szemeivel fölfoghat, megerősítsük a gyönge, fenyegetett hitben."

0) Továbbá a/, a körülmény, hogy mindezen törekvések középpontja Róma lett. „A pápai kúria volt a legalkalmasabb hely nemes és tudós férfiak számára." (Fiiellő.) Azzá avatta első sorban nagy múltja. Hiszen itt a renaissance nem volt más mint visszaemlékezés régi nagyságára. Pedig voltak vidéki középpontjai is a tudományoknak és művészeteknek. Napoliban a „nagy" Alfonzo, Urbinóban Federigo, Firenzében a Mediciek, Milánóban a Sforzák stb. egész jövedelmüket e szép czélra szentelték; csakhogy Rómával és a pápai udvarral egyik sem vetekedhetett. Udvaraik csupán előkészítő-iskolái voltak a római művészetnek. Ez nem is lehetett máskép, mert Róma valóságos kincsesbányája volt a szobrászati és építészeti műveknek és bőven szolgálhatott a legremekebb mintákkal az antik művészet minden korszakából, Augustustól kezdve Constantinusig. Éppen ez a körülmény és a pápai udvar fénye meg tekintélye ') nemcsak Olaszországban, hanem az egész művelt világon, továbbá óriási áldozatai ellenállhatatlanul vonzották a nagy szellemeket a kereszténység fővárosába. Ekkép született meg a renaissance művészete, mely római talajban gyökerezett, irányelveit az antikoktól, éltető erejét a Vatikántól nyerte. Nagyon bajos megállapítani az évet, mikor kezdődött, csak annyit mondhatunk tény gyanánt, hogy száz évig tartott. 6) Ugyancsak V. Miklós mondotta, hogy nem félti egyházát, mert udvara tele van kiválóbbnál kiválóbb tudósokkal. 7) „Quid dicturus sit . . . si adspiceret hue, religionis causa, ex ultimis usque terraruni angulis agminatim concurri? Parum chrislianum sibi qucmque videri, nisi Komám, nisi Roinanum Ponlilieem viderit, seit mimen quoddam terrestre, a cuius nutu ac renutu rcs universae mortalium pendeant ? Denique si cerneret sul> Leone X., eompositis bellorum proeellis, Romanam Urbom non minus literis, quam religione florentem ? aut quae una tam multos habeat ecclesiastiea dignitate praeminontes, tot viros omni doctrinae gonere insignes, tot mundi luniina, decoraque, ut orbem verius, quam urbem dixeris." Erasmus Rotterd.