Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901
6 Jacopo Sadoleto 3) nyomdokaiba lépni, vagy nem tudott Cicero módjára ékes latin nyelven perorálni. E közben az ásatások felszínre hozzák az ó-kor bámulatos műremekeit. Az egykori Antium helyén, Porto d' Anzióban (Rómától kissé délre) megtalálják a belvederei Apollont, majd 1506-ban II. Gyula pápa alatt az Esquilinus-domb alól előkerül a világhírű Laokoon-csoport; később rábukkannak a vatikáni Venusra, kiássák Kleopatra és az Alvó Ariadné szobrát stb. Ciriaco de' Pizzicollit, az ankonai születésű jeles útleirót a 15. század elején még megmosolyogták, mikor nagy útjáról 4) egész csomó felirattal, éremmel és rajzzal tért vissza. Kénytelen volt a gúnyos kérdezősködésekre így felelni: „Nekem mesterségem, hogy néha-napján holtakat is feltámasztok sírjokból!" És íme ugyanezen század végén a gyűjtési szenvedély már oly nagy mérveket ölt, hogy az előkelők, bíborosok, tudósok, művészek és bankárok valósággal vetélkednek egymással, hogy mennél gazdagabb régiség-gyűjteményeket alapíthassanak és mentül szebb ó-kori szobrokkal és töredékekkel díszítsék palotáikat. De a renaissance legnagyobb vívmánya Michelet szerint az cmbei fölfedezése. Az emberi szív és elme ekkor jutott először a maga belső világa határtalan gazdagságának tudatára. A renaissance hozta vissza az embert a világra és adta vissza a világot az embernek. Korántsem volt ez támadás az egyház ellen, csak a maga józan, természetes eszével kezdett gondolkozni az ember, mint a fölidézett klasszikus ó-kor gyermekei. így lépett előtérbe a renaissance egyes embere, „l'uomo singolaré"-ja: az egyén és legalább egy időre az a boldogító sejtelem kezdett erőt venni a kedélyeken, hogy „talán nem is kellene lemondani a keresztény mennyország reményéről, ha egy időre felszállunk az Olympus istenségeinek derült társaságába." A költészet a klasszikus minták után indulva kegyelem és csoda helyett az elhatározások, cselekvések rugóit, meg a szív és lélek rejtelmeit, örvényeit kezdi kutatni. A költő már nem önmagát kerülgeti, mint a középkor valamennyi lantosa, hanem önmagát keresi és találja meg dalaiban. A tudós, ki eddig felsőbb régiókban járt, most leszáll a termé3) Angelo Poliziano (családi nevén Ambrogini) jeles olasz humanista ós költő. Élt 1454—1494. A latin ós görög nyelv tanára volt a firenzei egyetemen, majd ugyanott Medici Lőrincz fejedelem gyermekeinek nevelője. Müvei főleg formatökélyükkel tűnnek ki.— Pietro Bembo és Jacopo Sadoleto X. Leo pápa (1513—21.) híres titkárai és stilisztái. 4) Nemcsak Olaszországot barangolta be, hanem Görögországot, Ázsiát, sőt Afrika némely részét is. Meghalt 1450 körül.
