Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1900

14 levél alakot. A dispositiónak csak azon szempontjai jönnek itt még tekintetbe, a melyeket már a IV. osztály érintett: a három főrész, az egész és részek, valamint a részek egymás közötti viszonya, az egység, a haladás, a teljesség stb. törvényei. Ezek mind bevezető ismeretek, a melyekre nézve kiemelendő, hogy általában irányadók mindenféle írásmű szerkesztésénél. Annak a műfajnak, melyre vonatkozólag ezekkel ki vannak merítve a dispositio törvényei, melynek fő formája az egyszerű közlő (elbeszélő) forma, neve : leírás. Bár eleme lehet minden más prózai és költői műfajnak, teljesen igazolva látjuk, hogy mint külön műfaj szerepeljen, a prózai műfajok legegyszerűbbike, a mely tapasztalásaink összefoglalására szolgál. Ide tartoznak a szorosabb értelembe vett elbeszélés alakjába foglalt leírások: útleírások, élmények elbeszélései, esetleg levélalakban is, fődolog mindig, hogy a forrás, a melyből merítünk, tapasztalásunk. Ilyenfajta olvasmányok azok, a melyeknek elemzésével a prózai műfajok elméletét megkezdjük. Az ismeretanyag, a melyet felosztásunk emez első csoportja magában foglal, részben ismétlés lévén, szoros kapcsolatba hozza a IV. osztály tanulmányait az V. osztály anyagával. Második forrása az anyaggyűjtésnek a tanúságtétel vagyis mások tapasztalása. Saját tapasztalatain kívül (tehát látjuk, hogy az előbbi csoport szempontját ez magában foglalja, csak kibővíti) ebből a forrásból merít különösen a történetíró. Mivel a költött dolgok előadásával foglalkozó, bár prózában írt műveket (regény, novella) kizárjuk a prózai műfajok közül és a poétikába utasítjuk őket, itt fogjuk tárgyalni a történetírást. Megvilágítjuk a történetírás feladatát és czélját majd szólunk 1. a történetíró megbízhatóságának kritériumairól (részint saját tapasztalatait, részint mások tapasztalatainak felhasználását illetőleg); 2. a történeti források (főként írott források, tehát mások tanuságtételei) kritikájáról, közvetetlen kapcsolatban a főfelosztásnak alapúi szolgáló szempontokkal. A mi most már a formát illeti, a történetírás formája is közlő (elbeszélő), uj mondanivaló tehát erre nézve csak annyiban van, a mennyiben a történetíró tökéletlenül (ehronoloyiai rendben) vagy tökéletesen (oknyomozó módon) beszélheti el a dolgokat. Ezenkívül, a felölelt anyag terjedelme és természete szerint megkülönböztetjük az életrajzot, naplót, korrajzot, emlékiratot, monographiát és egyetemes történelmet. Mivel szükséges szólnunk a történeti anyag elrendezéséről, a disposítiót illetőleg is bővítjük speciális részletekkel az ismereteket. Az inventio logikai műveletei közül figyelemmel kell lennünk az indnctiv kutatási módszerre. Olvasmányaink sorrendjét természetesen úgy állapítjuk meg, hogy kezdetleges történeti művekről haladunk a tökéletesebbek felé. A tantervben felsorolt olvasmányok közül tehát az idevágókat ily sorrendben tárgyaljuk: 1. Tinódi egy históriás éneke (A budai Ali basa