Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899
17 jár, melyek a nevelés czéljával homlokegyenest ellenkeznek. De az önképzőkörben oly tér nyílik meg az ifjúság számára, hol az intézeti szigorú fegyelem nyűgét levetheti a nélkül, hogy a szabadság érzete korlátlanságba csapna át. Hisz azért az önképzőkörnek is megvannak a maga szabályai, melyek a tagokra nézve törvényerővel bírnak, csakhogy korlátai sokkal tágabbak s szabadabb mozgást engednek, mint az iskola fegyelmi szabályzatai. A tagok önként vetik alá magukat, s ez a körülmény mindig ébren tartja lelkükben szabadságuk tudatát, s egyéniségüknek tartózkodás nélkül való érvényesíthetése nagyban közremunkál jellemük kialakulására. Az iskolában a tanárt látják magukkal szemben, a ki iránt még a legegyenesebb lelkű növendék is bizonyos tartózkodással viseltetik. Az önképzőkörben a viszony megváltozik, s a tanár helyét a jó barát foglalja el, ki előtt egész őszinteséggel tárul föl az ifjú szíve, mert tudja, érzi, hogy ebből rá nézve semmi kellemetlen következmény nem származhatik. S míg a tisztelet és ragaszkodás érzelme szabadságának helyes irányú használatát a legtöbb esetben már eleve biztosítja, addig a vezető tanárnak, éppen érintkezésük bizalmasabb természeténél fogva, jobban van alkalma az ifjú jellemét alaposan megismerni, fattyúhajtásait nyesegetni, hiányait szeretettel orvosolni. Természetes, hogy e föladat megoldása a vezető tanár részéről sok türelmet, még több óvatosságot és tapintatosságot követel. Nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznie, hogy nem megállapodott, hanem kialakuló félben levő jellemeket kell irányítania s egymással összhangzatos működésbe hoznia. Hibát követne el, ha magát növendékei között jóformán csak „primus inter pares"-nek tekintené, s legföljebb a törvények durva megsértésekor emelné föl tiltakozó szavát. Ellenkezőleg az ő egyénisége jótékony őrangyalként lebegjen az ifjak minden lépése fölött, hogy parancs és kényszer nélkül egyedül szellemi fensőbbségével szabjon irányt és mértéket tevékenységüknek. Mert ha nem vigyáz, igen könnyen az éretlen nagyzás és szellemi elzüllés melegágyává lesz az a kör, mely az életnek akart előiskolája lenni. S ebből a szempontból mindjárt a megalakulás módja érdemel kiváló figyelmet. Tudjuk, hogy a szabályzatok értelmében a kör tagjainak kebeléből évenkint tisztviselő kar szokott alakulni, mely arra van hivatva, hogy a vezető tanárt működésében támogassa. A tisztviselőket rendesen maguk az ifjak választják, s eme ténykedésük polgári jogaik jövendő helyes gyakorlatához szolgál némileg előkészítésül. Csakhogy ez az egész nagy veszedelemmel jár. Hisz az életben is van alkalmunk látni, minő romboló hatással vannak a választási visszaélések nem csak az egyén jellemére, hanem az egész társadalom békéjére, összhangzatos munkájára is. Teljes mértékben áll ez az ifjúság szabad választásaira is; s ha a 2
