Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

12 Nagyon jól tudják ezt az angolok, s éppen azért engednek iskoláik oly tág teret az egyéni tehetségek és hajlamok érvényesülésének. A mi iskoláink egységes szervezete, igaz, nem enged tanárnak és növendéknek olv szabad kezet; de a rendszernek sohasem lehet az föladata, hogv az egészséges fejlődésnek útját állja. A mit az iskola a maga teljességében meg nem valósíthat, azt az önképzőkörre bízza, melynek munkaprogrammját szigorú szabályredelet nem korlátozza. Az ifjúnak itt van módja bemutatni kényszertől ment fáradsága gyümölcsét, hogy érte a vezető tanár jóakaratú buzdítását s társainak elismerését nyerje cserébe. S ezt a jutalmat nem szabiul csekélybe vennünk: sokszor egy egész élet munkakörének megválasztására volt már befolyással. Igaz, hogy azok a dolgozatok, melyek az önképzőkör bírálói kezébe kerülnek, igazi becscsel csak nagy ritkán bírnak. De ha ezért jelentőségüket kicsinyeljük, akkor az összes iskolai dolgozatok felett is kimondottuk a kárhoztató ítéletet. Egy tanuló ifjú munkájának megítélésében tartsuk meg az iskola mértékét, s elégedjünk meg, ha annyit adott, a mennyit előképzettségénél fogva adhatott. Az is igaz, hogy egyik másik nagyratörő növendékünk a plagizálást sem tartja szégyenletesnek. Egyszerűen kiírja forrásait. Csak hogy ez a vád ismét fölhozható a kötelező házi dolgozatok ellen is. Itt is, ott is a tanár kötelessége, hogy az ilyen csalásnak még a lehetőségét is megakadályozza. Azt azonban megint nem szabad várnunk, hogy a forrás műveket szaktudós módjára csak anyaggyűjtés czéljából használja. Az alkotás nem ezen kor sajátja, elég ha a növendék ifjú tartalmasai! s némi önállósággal tudja reprodukálni azt, a mi tanulmányaiból és olvasmányaiból értelmét erősebben foglalkoztatta. A gymnáziumi tanítás terve különben is nagy fontosságot tulajdonít az irodalmi magán olvasmányoknak. Igaz, a szaktanár számon kéri növendékeitől a kijelölt művek tartalmi ismeretét, de ezen munkája a fölsőbb osztályok korlátolt óraszámánál fogva csak nagyon fölszínesen végezhető. Adjunk tehát módot az ifjúnak, hogy a szabad előadás vagy írott dolgozat formájában kibeszélhesse magát. Ekkép sokkal mélyebb nyomokat hagynak lelkében az olvasottak, s szerzett fogalmai a bírálók felszólalásai s a kölcsönös eszmecsere következtében mindjobban tisztázódnak. Nem tagadható e szerint az önképzőköri dolgozatok jelentősége abból a szempontból, hogy kellő irányítás mellett az ifjú értelmét megtermékenyítik, s az önálló vizsgálódás vágyát ideje korán belé oltják. De egy más körülményt sem szabad figyelmen kívül hagynunk. A világos, szabatos és választékos stilus elsajátítása egyik jelentékeny föladata az irodalmi oktatásnak. Igaz, hogy remekírónak születni kell; de gondos tanulmány által mindenki szert tehet bizonyos fokú ügyességre gondolatai kifejezésében. Az ezen irányú tanulmányok alapját a remekírók