Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

97 Még sok szemben ott csillogott a szónok legszebb jutalma, a meghatottság könye, mikor Vojnits Dániel apát-plebános úr fényes asszisztencziájával az oltárhoz lépett. Lélekemelő látványt nyújtott és általános feltűnést keltett, hogy az asszistenczia legkisebb szerepköreit is cziszt. rendi tanárok töltötték be. És hogy az áhitat ínég inkább fokozódott, nagyban elősegítette a főgymnasium ifjúságának közreműködése is. Míg ugyanis 3—3 ifjú (a prédikácziók és a nagymise idejét leszámítva), félóránkint felváltva megszakítás nélkül adorálta a »Legszentebbet«, a nagymise alatt jól fegyelmezett vegyeskaruk Nagy Vazul tanár szakavatott vezetése és Vilhelm Károly művészi orgonakísérete mellett nagy szabatossággal adta elő Molitor »Missa Tota pulchrá«-ját, offertoriumra az »0 Virgo Virginum« és communióra az »Üdvözlégy Oltári szentség« kezdetű megkapóan szép énekeket. A pápai hymnusz gyújtó, fenséges akkordjai mellett, nemes érzelmekben gazdagon vonult ki a templomból a közönség, hogy délután 5 órakor újból összegyűljön a legméltóságosabb Oltári szentség imádása és Török Konstant tanár sz. beszédének meghallgatása végett. Török Konstant a délelőtti szónoklattal összefüggőleg mindvégig lendületes, magvas és költői szárnyalású beszédében a hit szükségességéről szólt a templom hajóját szorongásig megtöltött hívek előtt. Értelmi és érzelmi hatás keltésében oly gazdag prédikácziója után litánia és szentségbetétel zárta be a minden tekintetben fényesen sikerült első napot. Mosolygó tavaszi idő kedvezett a másnapi ájtatosságoknak is. Örömmel jelezzük, hogy az érdeklődés korántsem csökkent, ellenkezőleg még nagyobb arányokat öltött. Már reggel 6 órakor ismét megkezdődött a legméltóságosabb Oltári szentség imádása és este 6-ig megszakítás nélkül szálltak a fohászok az ima »arany híd«-ján a Teremtőhöz. Míg 3 tanuló külön ez alkalomra készült díszes egyenruhájában (alba rózsaszínű övvel) a Szentség előtt imádkozott épületes buzgósággal, a cziszt. rendház tagjai — miként a megelőző napon is — félóránkint sz. miséket mondottak a nagy számban egybesereglett híveknek. 9 órakor újból Ledniczky Ipoly tanár lépett a szószékre. Eszméktől duzzadó konferenczia-beszédjében »mézajkú« sz. Bernárd, a »Doctor mellifluus« méltó fiaként a szabatosságot, a subtilitást meglepő könnyedséggel párosította. Ahasverushoz, az »örök bolyongó«-hoz hasonlította korunk szellemét, a haladást, mely fut, rohan, czél és irány, az az Isten nélkül. A gyönyörűen tagolt szónoklat élesen jellemezte az anyagi, tudományos és művészeti haladás bámulatra méltó vívmányait, de egyúttal szomorú eredményeit : a vágyak túltengését, a gőgös, lelkiismeretlen tudást és az anyag esthetikát is, és ezek lépcsőin a sas szárnyalásával emelkedett fel thémájához: az erkölcsi haladáshoz, melynek örök időkre szóló jeligéje: »Én vagyok az ut, az igazság és az élet1« , . . 7