Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

98 A nagymisét Kuts János, a kerület közszeretet- és tiszteletben álló esperese celebrálta ugyancsak cziszt. tanárok segédlete mellett. A főgymnasium növendékei ma is excelláltak. Fáradhatatlan mesterük vezénylete alatt ritka tudással és színezéssel énekelték Haydn »Missa solemnis«-át, offertoriumra az »Angyaloknak nagyságos asszonya« kezdetű magyar éneket és végűi Bogisich Király-hymnuszát. Azonban az érdeklődés skálája főleg délután 5 órakor mutatott magas fokot. Előkelő közönség szorongott a templom hajójában, hogy meghallgassa dr. Platz Bonifácz, szegedi tanker. főigazgatónak magas röptű beszédét. A tudós dogmatikus biztosságával, az egyházát és rendjét egész odaadással szerető szív melegségével rajzolta meg előttünk azon egyháznak fenségét, melynek egyik szép hajtása a cziszterczi rend. Leírhatatlan a hatás, melyet beszéde gyakorolt. Mikor pathetikus elragadtatásában kezeit esküre emelte és erővel teljes hangon kiáltott föl a királyi zsoltárossal: »Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, én egyházam, száradjon el jobb kezem. Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, Jeruzsálem» ! — minden szív verése megállt és minden szembe köny szökött. Lelkünket valósággal megfürösztötte abban az idealizmusban, melyet ihletett lelkek nagy emótiói önkénytelenül életre keltenek a fogékony szívekben. Az »Araen« elhangzásakor, a szentségbetételnél ott reszketett az egész megindult közönség szíve a »Mennynek királyné asszonya® delejes hatású dallamában, melyet a kórussal együtt énekelt. Miként a kis arányokban induló lavina, mely végefelé minden útjában esőt magával ragad: városunk érdeklődése is a triduum végén érte el tetőpontját. A délelőtt eseménye nagyságos és főtisztelendő dr. Boromisza Tibor kanonok úrnak, a kalocsai egyházmegye egyik legtudósabb és legrokonszenvesebb papjának nagyszabású szónoklata volt. Jóllehet gyöngélkedett, mégis eljött, hogy egyrészt kiváló egyéniségével fényt kölcsönözzön az ünnepségnek, másrészt elmondja azt, amit cziszterczi el nem mondhatott: a rend érdemeinek méltatását. Meggyőződéstől áthatott lelkes szavakban, messzecsengő hangon emelte ki a czisztercziek és általában a szerzetes-rendek államfentartó erejét. Hiszen, úgymond az a három momentum, mely a szerzetes-rendek alapja, legerősebb támasza az államoknak is. Sz. beszéd után nagymisét mondott, mely alatt a főgymn. ifjúság Stöcklin miséjét adta elő. Communiókor az egész tanári kar és az ifjúság megáldozott. Végűi »Te Deum« zárta be az egyházi ünnepségeket. Azonban az emlékezetes három nap nem csupán eszthetikai gyönyöröket termett, hanem valóságos missiónak bizonyúlt. A gyónó hívek százai mindennél ékesebben hirdették a gazdag lelki aratást. De a külső manifesztácziókra kiválóan alkalmas jubilaeum mást is eredményezett: egybegyűjtötte a rend jóbarátait és tisztelőit is. Első sor-