Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

<X* •h y> I. JELLEMKÉPZÉS. Bevezetés. Jl nevelés, czélja; a nevelés lehetséges, sőt szükséges. A nevelésben két személy áll egymással szemben: a nevelő és a növendéke. A nevelő nagykorú, felnőtt, kifejlődött egyén; a növendék kiskorú, fejletlen gyermek. A nevelő hat a növendékre, működése aktiv. A növendék fogékony e hatás iránt, szerepe passziv. A nevelő e hatásának mindig határozott czélja van ; mert ha ama .hatás csak véletlenül, öntudatlanúl vagy nem czéltudatosan történik, még nem végezett a szülő vagy tanító nevelői munkát. Minden nevelés czélja pedig az, hogy az embert lehető tökéletességre segítse, hogy földi s örök hivatását önálló munkássággal betölthesse a saját és mások boldogítására. A tökéletesség czélja az Istenhez való hasonlatosság, Isten képmásának helyreállítása bennünk. Eszerint mindenben, mihez a nevelő hozzáfog, a mit véghezvisz, ezt a végső czélt kell szeme előtt tartania. De a nevelőnek tisztában kell lennie azokkal az eszközökkel és módokkal is, melyek ama czél megvalósítására a legbiztosabban és legkönynyebben vezetik! Eszközök erre nézve az emberi szellemnek összhangzatos kiművelése, munkásságának különféle alakjaiban, azután az így kiművelt szellemnek azon örök eszmékkel és érzésekkel való megtöltése, melyek alkalmasak arra, hogy szellemünk tevékenységének irányt és mértéket szabjanak, neki ehhez képest tartalmat adjanak; végűi az így szerzett igazi műveltségen kivül a sokirányú rendezett szeretetnek az erények útján való gyakorlása és elsajátítása. Már Fichte mondotta: »A valódi vallásosságra való nevelés az új-