Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

35 nélkül nem lehetünk, mert csak az istenség eszméjében találja az emberi lélek teljes megnyugvását. A hit fénye és éltető melege hassa át tehát az egész oktatást, ez legyen az első a nevelésben; belőle fakadjanak az erkölcsi jó cselekedetek is. Ez a hit nem csak szubjektív szükséglet, nem csak arra való, hogy vigasztaljon, bátorítson, fölemeljen, hanem az legyen egész erkölcsi életünknek alapja. A hit önti a gyermek lelkébe azt a tudatot, hogy Isten által és Istenben él, hogy egész élete Istentől ered s tőle függ. E hit tárgya tehát Isten és mindaz, a mit róla a kinyilatkoztatásból tudunk. Indító oka az Isten igazmondósága. A hitből táplálkozik a remény, mely felöleli az örök életet, az erkölcsi jó teljes diadalát hirdeti és indító okát Isten jósága, mindenhatósága és igazságossága szolgáltatja. Érezzük, hogy Istentől függünk, hogy egyedül ő segíthet rajtunk, ha hozzá fordúlunk. Bizalommal tekintünk föl hozzá, mert eddig is támogatott és mert képes is és végtelen jóságánál fogva akar is rajtunk segíteni. A hit és remény ösztönöz és kényszerít, hogy Istent szeressük, mint legnagyobb jótevőnket. E szeretet indító oka az ő végtelen jósága és tökéletessége. Ez az Isten iránt való szeretet szívünk legnemesebb érzelme, az erény teljessége. A három isteni erényben való gyakorlást az egész oktatásnak kell ápolnia, meggyökereztetéseikhez és fejlesztésűkhez minden tárgynak hozzá kell járulnia, első sorban a vallás tanításának. A vallástannak nyílik leginkább és leggyakrabban alkalma a vallásosság, az ájtatosság nevelésére. A vallásosság kiegészítő része az istentisztelet vagyis ama cselekmények, melyekkel Isten iránt való hódolatunknak, alázatosságunknak kifejezést adunk; milyenek az imádság, a szentségek stb. Az iskola közös imádsága, a közös istentiszteletben való részvétel, a szentbeszéd, a közös elmélkedés és szent olvasmány, az egyházi ének magasztossága, de mindenek fölött a nevelő példája legyen mindig és mindenütt a vallásosság istápolója. A vallásosságra, az istenfélelemre első sorban ugyan a család neveli a gyermeket, azonban az iskolának is kötelessége gondoskodni róla, hogy egész életén ezek az érzelmek uralkodjanak. Nem szükséges, hogy e czél megvalósítására az oktatást minduntalan vallásos elmélkedésekkel vagy tanításokkal fűszerezzük, akár beleillenek a tárgyba, akár nem, akár szükségesek, akár fölöslegesek. De még az oktatás, előadás hangjának sem kell állandóan kenetesnek vagy épületesnek lennie. Az ilyen eljárás legfölebb visszás állapotot szülhet és legtöbb esetben elidegenítő vagy épen visszataszító hatással volna a növendékre. A valódi vallásosság mindig természetes és sohasem keresett. Forrása a természetes érzelmek. Soha sem szabad minden áron előtérbe tolni a vallásosságot, hanem legyen a nevelő mindig a vallásos-érzület mintaképe ; mert az alázatos és istenfélő nevelő példája minden tanításnál és erkölcsi oktató beszédnél nagyobb hatással van növendékeire. Viszont a leglelkiismeretlenebb eljárás, a Szentlélek ellen való bűn, 1*