Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

36 akár a családi körben akár az iskolában történjék, ha valaki a gyermek előtt a vallást sértő módon nyilatkozik, ha saját egyháza vagy más fele­kezet szertartásai, szent szokásai s hagyományai fölött bármily alakban gúnyolódik. A saját vallása és egyháza iránt való közönbösséget, a vallás­talanság ez első csiráját, amúgy is igen gyakran és sokszor akaratlanul ülteti át az élet, még a családi élet is a gyermek lelkébe. A valódi jámborsággal .elválaszthatatlanul egybe van kötve a jellem, az erkölcs tisztasága. Erkölcsös jellem vallásosság nélkül nem lehetséges. Hogy valaki egész életén át tántoríthatatlanig az erkölcsi jó megvalósítá­sára törekedjék, kell hogy szívében, gondolkozásában, akaratában vallásos legyen. Az istenfélelemre való nevelés legbiztosabban megóvja a növendék szívét ama sok veszélytől, melyek főleg a rosszra vivő vágyak fölébredé­sével fenyegetik. Az istenfélelmet kell a növendékben szokássá fejlesztenünk. Rá kell oktatnunk, hogy Istent mindenütt jelenlevőnek higyje, hogy lelke áhítattal és bizalommal emelkedjék föl hozzá örömében és bajában egy­aránt. A tiszta erkölcs, mely támasza és talpköve minden országnak, a családnak és az iskolának, nem csak következménye a jámborságnak, hanem föltétele is. Az oktatásban mindent távol kell tartania a tanítónak, a mi növendéke tiszta erkölcsét megsérthetné vagy képzeletét rosszra ingerelné. A legnagyobb gondosságra és körültekintő éberségre van itt a nevelőnek szüksége. A legtöbb veszély természetesen az iskolán kívül fenyegeti a gyermeket, a miért is a tanító és az iskola csak igen kis mértékben lehet felelős; ez azonban csak megnehezíti ebbeli kötelességét. A három isteni erény nem csak természetfölötti életünket szabá­lyozza, hanem a jó és boldog földi életnek is alapja és kiapadhatatlan forrása minden jó-, igaz- és szépért való lelkesedésünknek. A négy sarka­latos erény közül a legfőbb, mely egyúttal az erkölcsi rendnek is alapja, az igazságosság. Belőle származnak az igazság szeretete, az őszinteség, a méltányosság, a könyörületesség. Az igazságosság volt az ókor leg­első erénye, minden erkölcsi jónak alapja, Cicero szerint az összes erények ura és királya, melyben benne van az erény legnagyobb ragyogása. A bátorság és a mérséklet érzéki életünket irányítják és forrásai az önérzet­nek, a türelemnek és állhatatosságnak, a józanságnak és tisztaságnak, a szelídségnek és szerénységnek. E különféle erényekből ered a sokirányú kötelesség, melyre a tanítás kapcsán, a hol csak alkalom nyílik reá, rá kell oktatnunk a növendéket, gyakorlásukra buzdítanunk és elsajátításukra szoktatnunk. A növendék e kötelességei az Isten iránt való kötelességein kivül lehetnek szüleivel, test­véreivel és hozzátartozóival, tanítójával és az iskolával, végül tanúlótársaival szemben. A családja iránt való kötelességeket a házi erkölcsi nevelés tárgyalja részletesebben. A növendéknek tanítójához és az iskolához való viszonyát

Next

/
Oldalképek
Tartalom