Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

34 Ennek az erkölcsi érzelemnek középpontja a lelkiismeret. Ezt kell tehát a növendékben fölébresztenünk és kellő irányba terelnünk A növendék szívében kialakult erkölcsi törvényt azután az Isten tekintélyével kell fölruháznunk, mert enélkűl nincs kötelező ereje. A vallás-erkölcsi eszméket sokszor kell a gyermek lelkébe oltanunk, fölújítanunk, mélyítenünk, hogy gondolatvilágának igazi alkotó része legyenek. Már a családi otthonban és az iskolában lássa a növendék, hogy az élet minden mozzanata összefonódik az erkölcscsel, mert csak így fonódik majd lelkében is össze. A vallás-erkölcsös jellem fejlesztése végett mindenek előtt a jónak, az erénynek szeretetét kell a gyermek szívébe beoltanunk. A vallás-erkölcsös jellemet a sokirányú szeretet neveli, mert az ilyen jellem szereti Istenét, felebarátját, hazáját, mindent, a mi igaz, jó és szép. Valamint a sokirányú ismeretből táplálkozik a helyes oktatás, melynek első föltétele és végső czélja a sokirányú érdeklődésnek biztosítása, ép úgy alapja a vallás-erkölcsi nevelésnek a sokirányú rendezett szeretet. Ennek a sokirányú szeretetnek szubjektív része — Mázy fejtegetése nyomán — a gyermek boldogságának, a tiszta lelkiismeretnek veti meg alapját; objektív része a törvény tiszteletét, a kötelesség hű teljesítését eszközli. A valláserkölcsös nevelés czélját, a sokirányú élő szeretetet az erények útján gyakorlással érjük el. Az erény pedig nem velünk született, hanem szerzett készség és tartós hajlam az erkölcsi jóra, arravalóságunknál fogva elsajátítható és az akarat hajlandóságában gyökerezik. Az erényekre ama sokirányú kötelességeink hű teljesítésével teszünk szert, melyek Istenre, felebarátainkra és önmagunkra vonatkoznak. Kötelességeink, erényeink viszonyának, vagy Szent Ágoston szerint a szeretet rendjének alapján első helyen azok az erények állanak, melyek az embernek Istenhez való viszonyát szabályozzák, úgy mint: a hit, remény és szeretet, vagy egy szóval: a jámborság, mely az istentiszteletben nyilatkozik meg. Ezek a keresztény ember legfőbb erényei. Ezek után következik a négy sarkalatos erény: az okosság, igazságosság, bátorság és mérséklet ; mely erények már az ókorban is megszabták az erkölcsi rendet. Ezek az erények forrásai egyszersmind sok más erénynek és a belőlük származó kötelességeknek és egytől-egyig a sokirányú szeretetnek megvalósítására törekesznek. Egymáshoz való viszonyukban az alsóbbrendűek a felsőbbrendűekhez igazodnak. Gyakorlásuk- és elsajátításukban mindig az ember végső czéljára kell tekintettel lennünk. E czél Isten dicsőítése és az ember boldogsága, boldogsága az egyesnek és embertársainak, boldogsága az egyénnek és az egyetemesnek, vagy legalább egy részének: a hazának. Az egyes erényekre belátás és szoktatás által vezetjük a növendéket. Első kötelességünk azért, hogy a gyermek lelke elé az Isten fogalmát állítsuk, ki nélkül nincs tekintély, nincs másoknak önzetlen szeretete. Isten