Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

33 tesz titeket« ; és mert a gyermek Dupanloup szerint az Isten összes adományainak és az emberiség összes reményeinek letéteményese. »Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra'', mondá az Úr; mely csodás szavak, így kiált föl Bossuet, nyilvánvalóvá teszik, hogy az Isten az ember teremtésénél önmagát vette mintaképül s azt akarta, hogy az emberen tökéletességének és fönségének vonásai ragyogóan visszasugározzanak. Azért a szülő-nevelő és a tanító a nevelést ne a saját személyes ügyének tekintse, hanem mintegy a teremtés nagy munkájának folytatását fogja föl. Oktassa a gyermeket arra, hogy »Isten kezéből került ki, mint Alkotójának remeke, hogy lelke oly szép és drága, hogy megváltásáért az Isten fia nem sokalta a megtestesülést; hogy teste a Szentlélek élő temploma. Ezt tanítani annyi, mint hathatósan szorítani arra, hogy óvja meg az istengyermek méltóságát s becsülje meg erényes viselkedése által. Méltán várhatunk sokat és nagyot attól, kit arra nevelünk, hogy tartsa féken hajlamait s küzdje végig a harezot ellenségeivel; kit arra szoktatunk, hogy tanulékony és alávetett legyen, tisztelve a szülőben a mennyei atya képét és fölebbvalójában azt a tekintélyt, melynek kútfeje és létoka egyedül az Isten; a ki arra érzi magát ösztönöztetve, hogy testvéreiben azt az isteni méltóságot ismerje föl, mely az ő saját homlokán ragyog és hogy a szegénynek igénytelen külseje alatt lássa a Megváltót*. XIII. Leo pápának e gyönyörű szavai felölelik az egész vallás-erkölcsös nevelés feladatát. A vallás az emberi lélek szükséglete. A mi az emberi szellemet erkölcsi szellemmé teszi, első sorban a vallásos hit. Ebben áll a főkülönbség a pogánykor és a kereszténység, az újkor ifjúságának nevelése között; mert a pogánykorban vallástanítást nem ismertek. A keresztény világnézet alatt a vallás kölcsönöz fényt az erkölcsnek is; az tisztítja, nemesbíti, fölemeli. Igazi erkölcsös élet csak a vallásos szívben verhet gyökeret. A vallásosság forrása minden erénynek és különösen ezek legnagyobbikának, a szeretetnek; mert a vallásosság hiánya önzővé, érdekhaj hászóvá teszi az embert. A gyermek tehetségeinek fönséges voltában, erejében és összhangjában az Isten képmása rejlik. Neveltetését azért teljes vallásos odaadással kell megvalósítanunk. Az összes értelmi és erkölcsi oktatásnak lényeges tárgya az igaz, a jó és a szép lesz. A gyermek kiváló képességeinek az igazzal, a jóval, a széppel, a legnagyobb és legszentebb Igazsággal, Jósággal és Tökéletességgel való teljes összhangjában áll a képességek összhangjának, teljességének elve ; és egyedül ez a vallás-erkölcsös nevelés munkája. Az erkölcsnemesítésnek az erkölcsi életet alakító lelkiismeretet kell a gyermek lelkében megszólaltatnia. A lelkiismeret fejlesztése a vallás-erkölcsi nevelésnek legfontosabb ténykedése. Az erkölcsi érzelem az Isten szentségének visszatükrözése az emberi lélekben, »a mit frissen hozott magával az égből«. 2