Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

élőpélda. 2) Ismerje növendékét, mert csak úgy tudja majd helyesen megítélni. 3) Ismerje növendéke külső viszonyait, körülményeit, házi s társadalmi életét, melyek mind hatással vannak nevelésére. Legyen rajta, hogy növendékének iránta való bizalma mindinkább fokozódjék. A fegyelem erkölcsi kényszer, melyet a parancs és a törvény eszközölnek; alapja tudata annak, hogy a törvény fennáll. Az eszköz alkalmazásának módjától függ a hatás. A növendék ismerje a törvényt, a parancsot, fogadja szívesen és teljesítse pontosan. Hogy erre fogékony legyen, viseltessék bizalommal, szeretettel és tisztelettel nevelője iránt. Azért a törvény mindig úgy tűnjék föl a növendék előtt, mint a vallás eredménye és Isten akarata. Isten iránt való tisztelete és szeretete legyen mindig az indító ok a törvény teljesítésére, az hassa át a növendék lelkét. A fiatal lélekkel való helyes bánásmódtól elválaszthatatlan a nevelés eszközeinek helyes alkalmazása. Ennek a növendék korához, műveltségéhez, egyéniségéhez és viszonyaihoz kell alkalmazkodnia. A fegyelem terén két tulajdonság nélkülözhetetlen, úgymint; 1) a nevelőnek teljes önuralma és nyugodtsága; 2) az emberi léleknek és azoknak az eszközöknek ismerete, melyekkel a növendékre hathatunk. E kettőben nyilatkozik meg az úgy nevezett pedagógiai érzék és tapintat. Es ez nem más, mint a sokszor apró megfigyeléseknek éles és tiszta gondolkodással párosúló összesége, melyeket részint önmagunkon, részint másokon, legtöbbször minden különös szándék és czél nélkül szereztünk, gyűjtöttünk. A fegyelem leghatékonyabb és rendes eszköze a parancs. A többi fegyelmi eszköz, milyenek: a megintés, dorgálás, a büntetéssel való fenyegetés és a büntetés rendkívüliek és csak akkor jönnek alkalmazásba, ha vagy mulasztás történt vagy a törvény áthágása. Hogy a nevelő e tekintetben helyesen járhasson el, mindenek előtt válaszsza külön a hibát a személytől. Kérlelhetetlen szigorúság a hibával szemben, de jóindulat és atyai szeretet a növendék iránt, legyen jelszava. A hibát sohasem szabad önmagában, abszolúte megítélnie. Vegye mindig figyelembe az índító okot, a reá szolgáló alkalmat, a bűnösnek érzületét és egyéniségét. Ha lehet, a fegyelmi vétség fölött ne hózzon mindjárt ítéletet. És ha a valót megállapította is, ne szabja ki rögtön a büntetést, hanem előbb kérdezze meg a bűnöst, beismeri-e, a mit vétett, és megfontolta-e tettének következményeit. Ez ad majd alkalmat az atyai oktatásra. Azok a zavaró vágyak, melyek leküzdése a fegyelem feladata, a jogos, természetes szükségletek épen nem vagy kisebb kielégítésében gyökereznek. Még a látás, hallás, lélekzés, mozgás stb. szükségletét is ki kell elégítenünk kellő módon és mértékkel. Ne nyomjuk el soha a test szükségleteit; adjuk meg neki a kellő ápolást; különben nyomást gyakorolunk a lélekre. Adjunk továbbá a növendéknek kellő foglalkozást, akár