Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897
23 el, ha reá képes. Azért bíztató örömmel kell fogadnunk a tanúlónak minden oly kísérletét s próbáját, melyben a saját erejéből újat akar fölfedezni s elmondani, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem sikerűi. Ajánlatos azonban ilyenkor már előre is figyelmeztetnünk a balsiker eshetőségére, hogy már előre enyhítsük azt a lehangoló s elkedvetlenítő hatást, mely a balsiker nyomában természetszerűen jár. 3) Összes tanító eljárásunkban a tanúló egyénisége legyen úgy kezdőmint czélpontunk; hisz a nevelés legfőbb elve az individualizálás, mely egyúttal az ember üdvének és élete boldogságának is föltétele. Számot kell vetnünk azzal, hogy a gyermek mit bír meg s mi múlja felül erejét. Az oktatásban tekintettel kell lennünk a gyermek fejlődésére. De ne feledjük, hogy míg az oktatásban mindig megelégedhetünk a relatív eredménynyel, addig a nevelésben csak az abszolúte helyes lehet jó és sikeres. Oktatásunkkal különféle sikert érhetünk el a különféle tehetségű és nem egyformán iparkodó növendékeinknél; a nevelésben azonban minden gyermeknek egyformán jónak kell lennie. Mert ha a harang egy helyen megrepedt, semmit sem ér, mondja már Luther találóan. 4) A mennyire csak lehetséges, mindig azon kell lennünk, hogy a tanuló közvetetten érdeklődését biztosítsuk az előadandó tárgy iránt. Akaratunk ugyanis vagy vágyainkból vagy érdeklődésűnkből eredhet. Első esetben az akarat múlékony, mint forrása a vágy, míg a közvetetlen érdeklődésből származott akarat tartós. Ezért ha azt akarjuk, hogy a növendékben fáradhatatlan szorgalomnak, kitartó búzgóságnak vessük meg alapját, a közvetetlen érdeklődést kell benne tanításunk iránt fölkeltenünk. A hol ez hiányzik, ott a szorgalom csak szalmaláng. Oktatásunk tehát mindig olyan legyen, mely megfelel növendékeink szellemi szükségletének. Mert csak így érez a tanuló munkájában belső megelégedést és örömet, csak ilyenkor néz vágyakozva, reménynyel az oktatás folytatása elé, csak így végez mindent szívesen, csak így lesz munkája egyúttal örömének, élvezetének forrása. 5) Ne csak közöljünk ismereteket, de vezessük rá a növendéket arra is, mikép értékesítse szerzett tudását, mikép gyakorolja magát alkalmazásában. A tanítás folyamán nyújtott képzetek oly világosak és határozottak legyenek lelkében, hogy uralomra emelkedjenek. Az akarat határozottsága ugyanis a képzetek világosságától függ; az oktatásnak tehát arra kell törekednie, hogy mennél világosabb képzeteket nyújtson a növendéknek. Az akarat keletkezésére nagyon fontos az is, hogy a növendékben a tudás mellett fejleszszük a rátermettséget, az ügyességet is, hogy igy az akarat helyes úton és alkalmas eszközökkel, ha a siker bíztatja, cselekvőleg nyilatkozzék meg.
