Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897
22 rozottsága és csak úgy fejlődhetik, ha a tanító erkölcsi jelleme hat a növendékre, kit erkölcsösségre kell nevelnie. Az erkölcsi fegyelem és a tanító erkölcsi személyiségének élőpéldája az a kettős forrás, melyből a gyermek erkölcsisége táplálkozik és életet kap. Az erkölcsi nevelés tettekben nyílvánúl s nem szavakban. Ha az egész iskolai életet vallás-erkölcsös szellem lengi át, az a növendék jellemére, ennek objektív és szubjektív részére termékenyítőleg hat. Mindenek előtt szeretet vezesse a tanítót összes eljárásában, mert ha a tanuló nem szereti tanítóját, tanítása is igen gyakran eredmény nélkül marad. A helyes szeretet abban az őszinte törekvésben nyilatkozik meg, hogy kellő akaraterőre tegyünk szert. Naegelsbach szerint nagy tévedés, ha a tanító azt hiszi, hogy neki mindenek előtt növendékei értelmiségével kell törődnie. Első a tanúló akarata. Mert figyelni annyi mint tanúlni; ehhez pedig szükséges, hogy tudjunk figyelni akarni. A tanító kötelessége, hogy erősen akarjon, mert az akaratra csak erős akarat hat. A tanító őszintén vegyen részt növendékei munkálkodásában, segítse tanítványait, hogy magukat a tárgyakba beleéljék. A szeretet és ragaszkodás megteremti az iskola jó hangulatát, megkönnyíti a tanulást, a fegyelmezést és biztosítja a kölcsönös munka sikerét. Az ilyen iskolában a tanítás a nevelés czéljának szegődik szolgálatába. Hogy tehát a tanítás az akaratot, a vallás-erkölcsi akaratot is fejleszsze, hogy a jellemképzést közvetve is előmozdítsa, a következő szempontokra kell tekintettel lennie: 1) A tanuló munkásságának mindig oly czélt kell kitűznünk, melylyel tisztában van és a melyet kívánatosnak tart. Valamint minden órának egy bizonyos meghatározott czél kitűzésével kell kezdődnie, úgy kell az egész oktatásnak is kitűzött czélok szerint lefolynia. Mert csak ha a tanúló belátja, hogy a kitűzött czél rá nézve kívánatos, csak akkor vesz részt teljes erővel a tanításban. Ne feledje a tanító, hogy a tanításban is helye van a szív, az érzelmek világának, mert a szíven át jut legkönnyebben az ismeret a fejbe. 2) A növendéknek ezt az önmunkásságát a tanító a lehető legnagyobb mértékben ápolja és foglalkoztassa. E czélra annyi közvetetten önbizalommal kell rendelkeznünk, a mennyi bizonyos czél megvalósítására szükséges. Az ilyen önbizalom pedig ott fejlődik ki legkönnyebben és leggyorsabban, hol a tanúlónak oktatás közben elég alkalma nyílik arra, hogy a saját képességét és munkabírását próbára teheti. Bele kell tehát vinni a növendéket az öntevékenységbe. A tanulónak magának kell megfigyelnie, vizsgálnia s kutatnia, olvasnia s hallania, gondolkodnia s elmondania, összehasonlítania s ítélnie. Egyetlen egy ítéletet sem szabad a tanítónak alkotnia s egyszerűen elmondatnia, melyet nem a tanúló maga alkotott s vont
