Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

14 ban, a milyennek reméltük, ha a jóra és helyesre határozta el magát, ha megfelelt kötelességének s ellenállott a kísértéseknek; csak akkor avatkozzunk a gyermek cselekvésébe, ha azt veszszíik észre, hogy tettének természetes következményei egészben vagy részben elmaradtak. Ha a jóra határozta el magát, de másoknak a hatása alatt, semmi különös elismerésre vagy dicséretre sem szabad méltónak tartanunk, mert akarata irányát nem ő maga határozta meg. Ha pedig az történt, hogy a rosszra határozta el magát s így ellenkezésbe jutott lelkiismeretével és az isteni törvényekkel, legelőször is arról kell meggyőződnünk, hogy ugyan jobb meggyőződése, belátása ellen cselekedett-e, vagy azért követte el a rosszat, mert Ítélete helytelen volt a dolgokról és körülményekről, tehát helytelen volt vezető elve. Jobb meggyőződése ellen cselekedvén a növendék, nyilvánvaló, hogy ebben az esetben igazi roszszal, valódi gonoszsággal állunk szemközt ; ennélfogva a nevelőnek az a kötelessége, hogy a legnagyobb szigorúsággal és komolysággal lépjen föl és rójja meg a növendék cselekedetét. Azután foszsza meg növendékét a reá ruházott szabadságtól a szóban forgó cselekedetre nézve mindaddig, míg csak azt nem tapasztalja, hogy eléggé biztos reménye van arra, hogy növendéke most már a lelkiismeret szavára hallgatva fog cselekedni. Ha pedig azért tette a rosszat, mert hamisan itélt; ha abban a téves meggyőződésben cselekedett, hogy a helyeset választotta, cselekvése kevésbbé ejthet aggodalomba. Hiszen ő a jót akarta cselekedni. Igaz ugyan, hogy a rossz nem válik jóvá a legjobb szándék mellett sem, de az akarat és az ítélet, a gondolkozás nem rosszak magokban véve; csak helytelenek voltak. Következőleg a nevelőnek az a feladata, hogy javítsa meg a növendék Ítéletét, terelje helyes irányba s azután mondja meg neki, miképen kellett volna cselekednie. ítéletét élesítse, mélyítse belátását, a szabadságot is vonja meg tőle mindaddig, míg azt nem látja, hogy adott esetben helyesen tud már ítélni, akarata helyesen cselekedni. Mikor azután azt tapasztaljuk, hogy a növendék önmagán is meg másokban is fölismerte a helytelen itélet vezette akaratának és cselekedeteinek káros következményeit, a nevelő megnyugodhatik. Nincs ugyanis alkalmasabb eszköz a helytelen cselekvés megjavítására, mint a helytelen cselekedetek káros következményeinek fölismerése. Első s elengedhetetlen föltétel a jellemképzésben, hogy a növendék lelkében béke, nyugalom lakozzék, hogy a felindulások Ítéletét el ne homályosítsák. A szenvedély hatása alatt működő akarat helytelen cselekvésre ragad, hamis irányba terelődik. Nyugodt, zavartalan lélek tud csak világosan itélni és a helyes eszközöket megválasztani cselekedeteiben. Második szükséges föltétel a cselekvésben való gyakorlás. Az akaratnak folyton munkában kell élnie. Semmi sem veszedelmesebb a jellemre, rnint a tétlenség s a belőle származó unalom. Ezért már a kicsiny gyer-